Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Balogh Robert: "Kiskörút, nagykörút..." (elbeszélés)
ségben, azt majszolta, csak hogy eltakarhassa az arcát. Meg akart hízni, és bajuszt is akkor növesztett. Kicsit elhümmögött magában, aztán mégis megszólalt:- Elrejt. Megvéd.- Ocsmány... Amikor odaszöktem hozzád, elpusztultam volna nélküled. A férfi elcsodálkozott a megváltozott hangnemen. Régen is nagyon végletesen viselkedett ez a nő, vagy hát akkor még lány. Hol erőszakosan, hol meg úgy bújt hozzá, mint egy kisállat. Azt csinált vele, amit akart, pedig ő volt az öregebb. O lett volna a felnőtt. Számolgatta is magában, hogy mi lesz, ha ez így marad. Félt is lány erejétől, de vonzotta is a határozottsága. Szeretett volna olyan erős lenni, olyan határozott, mint ő:- Szerettelek. A nőből elveszett a dacos ellenállás, sértetten, számonkérő hangon szólt:- Öngyilkos lettem volna, ha kidobsz. Hittem benned. Te voltál az egyetlen ember, akiben hittem. Akire rá mertem bízni az életem. Ahogy hallgatta ezt a nőt, déja vu érzése lenne, mintha ezt már más is mondta volna neki ugyanígy.- De becsaptál. Emlékszel, mi történt abban a kis faluban? A férfi emlékezett, hogyne emlékezett volna. Fölényben érezte magát, már nem félt annyira, csak még nem tudta, hogyan vethet véget ennek a kényelmetlen múlt- idézgetésnek, hogyan menekülhet meg ebből a fojtó légkörből:- Apámtól kértem el a kocsiját. Egy panzióban szálltunk meg. Elbújtunk. Hogy kitaláljuk, mi legyen. A jövőt tervezgettük. Kinn szakadt az eső. November lehetett már... A nő halkan, de hallhatóan mondja, hogy október 28-án történt.- Mindenhol sár, nyúlós, szétázott levelek... És taknyos, hideg ködben sétáltunk. Senki nem ment rajtunk kívül ilyen időben az erdőbe. A férfi egyre átszellemültebben beszélt, a korábbi tétovasága eltűnt, kezdett magával ragadó lenni:- Akkor is Gulácsyról magyaráztam. Hz ópiumszívó álmáról. Az tudtad, hogy ez a Nő rózsával alakja ugyanúgy szerepel ott is ? Akkor már sokkal kifejlettebb volt a skizofréniája. A rózsa a szerelem jelképe. De mindkét kép a képzelet önképe... A nő próbált kikerülni a férfi hatása alól, előbb cinikus megjegyzéseket tett, aztán egyre őrültebb arcokat vágott, hevesen gesztikulált.- Igen, régen is így magyaráztál, hogy pingálja Gulácsy a stimmungokat... De ahogy elnézem ezt a képet, azt látom, hogy nagyon hasonlít rám. Az ipari kamerán azt látta a portás, hogy a Gulácsy Teremben a másoló és egy vendég hevesen gesztikulálva beszélget, a nő összecsapta a tenyerét, a szája is elkerekedett.- Édes istenem! Te engem festesz! A férfi a fejét rázta- Csak másolom a képet. 72
