Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Balogh Robert: "Kiskörút, nagykörút..." (elbeszélés)
BALOGH ROBERT „Kiskörút, nagykörút... akármilyen kiskorút" A férfi arra ébredt, hogy furcsa ízű a nyála. Kicsit tűnődött, hogy mostanában miért is szopja reggelente a párnacsücsköt. Előbb a mosóporra, majd az öblítő utóízére fogta, hogy kapart a torka.- Nem egészen szilva aroma - mormogta maga elé -, hiányzik a mandulás magzamat, az érett gyümölcs aromája. Arra a szögletes érzésre vágyott reggelente, amit a kisüsti tud, ahogy végig összerántja a nyelőcsövet és a gyomrot is megdolgozza. Csak pár korty pálinka... A konyhából kihallatszott, ahogy lefő a kávé. Alsónadrágban, mezítláb kibicegett a vécére, elzsibbadt a lába, még a papucsot sem tudta felhúzni, azon gondolkozott, hogy ez már érszűkület lenne... Aztán leült a vécére, kézbe vette a tegnapi újságot, újra végiglapozta, csak a képeket nézegette, amíg könnyített magán. A konyhából behallatszott az asszony szemrehányó hangja:- Elhűl a kávé! El is fogsz késni! Elkésik, elfogy, elmegy... A férfi eltűnődött, visszamoroghatott volna valamit, hogy mindig minden el... Elmarad, eltelik, elhagy... de inkább lehúzta a vécét. Kicsit még elálldogált a tükör előtt. Nem volt kedve borotválkozni, majd holnap. Mindig minden el... Az elzsibbadt lábát próbálgatta. Továbbra is hármasával mondogatta magában az igéket. Elgyötör, elpusztul, elhal... Mit lehetne még kihozni ebből a helyzetből? - ezen tűnődött. A konyhából újra odakurjantott az asszony:- Na, gyere már, igyekezz, el kell indulnunk! Elkésik a lány az iskolából! És hallotta a cipőkopogást, nyílt is az ajtó:- Még nem öltöztél fel ? Nem fázol itt mezítláb! ? Azt hittem, elviszel minket, legalább a boltig. Mi van? Beteg vagy? Elviszem a kocsit, jó? Majd otthagyom a galériánál. Ma nem mész dolgozni? A férfi olyasmit morgott, hogy de, de... Odalépett az asszonyhoz, arcon csókolta.- Szúrsz, életem! A férfi továbbra is érthetetlenül dünnyögött magában, alig lehetett érteni, talán hogy a gyomra, meg összevissza álmodott...- Na, nekem erre nincs időm! Kapd össze magad és borotválkozz meg! Mi elmentünk! Szevasz! Az asszony sarkon fordult, és kitipegett a lakásból. A férfi, ahogy becsukódott az ajtó, kutatni kezdett a lakásban. A szekrény tetején, a virágok mögött. Eldugta, hova dugta... Arra gondolt, hogyan dédelgetné az üveget, de nem talált rá megfelelő hasonlatot. 58
