Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Zsávolya Zoltán versei

Szülöttem-Földáú hőn mi van?, így egy magyar poéta ír meg majd. - Valami zűr történik Korzikán. Elmozdulás, apró kilazulások, ahogy a Teremtés résein csak Jean Reno őrült pszichózisa az állandó tömés. Jót akar, s gonoszfenomén...

Na, tessék, film EZ ITT ! „Minden film” - súgja Angyal. Én gézem: cellulóz; halotti pólya. S Josephine Josephine Baker. De Angyal jobb: német böjt (nincsen is).

Gyomorrák végez majd velem, felgyűlő arzén, gyógyteámból.

Korán bácsika lenni kényszerít történetem. És nem szólok bele, históriának hogyha mondanak - polák hidak míg elzörgetnek s gerendázatuk szertegurul...

Meglett férfiként bús „munkaszünet”, száműzetés vár; úgy tekintik ezt, lám: nyugdíjba vágás.

Szent Ilona! Micsoda csaj! Szól könyv rólam: Napoleon és a nők. Ajándékba hogy megkapom, lesz majd karácsony.

O, tálján ájtato’k! Magamat én nem áltatom a győzelemmel sem, melynek neve volt: Campo Formio. Dél fényén meg Egypt: árnyéktalan. Miként Schlemil, sosem lettem slemil, főleg nem selyma. De a vágy repült gyűrt arcomon; arcommal együtt én, a nap alatt; összeomlás félvadon élő, kitelelő álmai környeznek most, drágakövek - még Indiából...

Jaj, az Nagy Sándor! Míg én én vagyok.

S mert nem az Isten - nos, isten önökkel!

Ha meghallgattak, jó. Ha nem, hát nem ragyog zsebükből marsallbot gyémántos jogara tőlem.

Obsitosok, nyüzsgő kis ón-szkeletonok, hazudják, valaha találkoztak velem! Megannyi Háry János.

Pokrócba bugyolált, roncs férfi, szánom magam. De az arzén jó, nem kell hezitálnom a jövő miatt. Köröket futni, holmi 100 napokra visszatéregetni?! Áhsz!

Művem akár toldott-foldott pajtatető rogy le: Európa, a Csak-Lehető.