Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Döbrentey Kornél verse

tetése mellett a jobb fölső sarokba ezt írta föl: HÓMMÁGE A 1956s8, vagyis a kiállított műveket tisztelettel ajánlják 1956 emlékének. A fekete-fehér kompozíción két egymást segítő, támogató emberalak negatívba fordítva jelenik meg. A fekete mezőben világosként, fehérként, sűrűbb és ritkább rajzú, térdig sodronying-szerű, faktúrává szervesült fonatban ábrázolja őket. A vezetett, bepólyált figurában Major Kamill mintha a forradalom eltakarását, kádári átcsomagolását tudná így megsejtetni.

A forradalom harmincadik évfordulóján Mozart Requiem és Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus zeneműve hangzott el azon a zürichi koncerten, amelynek igényesen megszerkesztett, a főszöveget középre záró betűplakátján az 1956 1 976IN MEMÓRIÁM HUNGÁRIÁÉ fölirat alatt szerepelnek az előadásra és előadókra vonatkozó közlések.89 Ahogy a forradalom idején, úgy annak harmincadik évfordulóján is szép jeleit adták a lengyelek - a szocialista országok közül megint csak egyedül - a megemlékezésnek. A Szolidaritás három bélyegen idézte a forradalom emlékét s a lengyelmagyar összefogást (tankok a Magyarország fölirat fölött, bilincses kézfogás láncát sarló-kalapács szakítja szét, tank Magyarország térképe fölött, két lábon). A Harcos Szolidaritás90 aláírással több ezer röpcédulán hirdették 1956 élő, lengyel-magyar hagyományát: „a ti harcotok a mi harcunk volt, s az marad ma is. Közös célok, közös eszmék kapcsolnak össze bennünket. Hisszük, hogy rövidesen eljön az az idő, amikor népeink szabadságban /.../ élhetnek”. Engelmayer Ákos megemlíti azt is, hogy „október 23-án a varsói magyar nagykövetséggel szembeni park kerítésére transzparenst feszítettek ki a következő szöveggel: Magyarország 1956 - Emlékezünk! Szolidaritás. Hasonló szövegű plakát került a varsói Magyar Kulturális Intézet bejáratára is”91.

Az 1980-as évtized közepén, derekán Magyarországon a demokratikus ellenzék programjaiban egyre nagyobb szerepet, erősebb hangsúlyt kapott a forradalom hagyományának, újragondolandó eredményeinek és értékeinek a vizsgálata, emlékének ápolása, ébrentartása (megemlékezések, összejövetelek, szamizdat kiadványok stb.). A lazuló Kádár-rendszerben, a gulyáskommunizmusban egyre erőteljesebben fogalmazódtak meg a forradalomra utaló megjegyzések, noha a rendszer még igyekezett szigorúan és a létrejöttekor kialakított következetességgel föllépni ellene. A forradalom és szabadságharc harmincadik évfordulójára egyedül a független képzőművész csoport, az Inconnu (az ABC Artéria szamizdat kiadóval) hirdetett meg nemzetközi képzőművészeti pályázatot A harcos város/The Fighting City 1986 címen, valamint a szegényeket segítő aukciót. Az állambiztonsági szervek a csoport tagjait zaklatták, megfenyegették az országból való kiutasítással, postai küldeményeiket ellenőrizték, visszatartották. Végül is 1987. január 28-án készen állt a megrendezett kiállítás és „jöttek házkutatni, és az egész anyagot, úgy ahogy volt, elvitték. Természetesen kaptunk egy határozatot erről, és távoztak. Azt találtuk ki, hogy ezt a határozatot lemásoljuk, és a képek helyére fölrakjuk, és ez lesz a kiállítási anyag” - idézte föl a történteket Bokros Péter (1957)92. Páratlan magyarországi abszurd: a forradalomra emlékező, példáját megidéző képzőművészeti alkotások helyén a rendőrség elkobzási határozatának a másolatait állították ki.93 A kiállításhoz filmnyomással, szitázással Bokros Péter kb. 200 db plakátot is készített. A thefighting city a harcos város emléklap

46