Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Döbrentey Kornél verse

világháború után a keleti tömb és a nyugati ifjúsági szervezetek összefogását jelképezte. Az első hat találkozójukat a vasfüggöny mögött (Kelet-Berlin, Budapest, Bukarest, Moszkva, Szófia, Varsó), a hetediket Bécsben rendezték. Ausztriában sok 1956-os menekült élt, az emigráció egyetemista szervezetei is szerettek volna megmutatkozni a világnak, s a magyarországi szovjet elnyomásra akarták ráirányítani a figyelmét a Bécsben összegyűlt ’világifjúságnak’. Az 1955-től semleges Ausztria kényesen vigyázott frissen szerzett jó hírére, szinte karanténba zárva, elkülönítve igyekezett tartani a küldöttségeket. A Bécsi Menekült Magyar Diákok Szövetsége ennek ellenére sikeres akciókat hajtott végre. Például terepszemlére buszokkal a vasfüggönyig szállították a külföldi diákokat78, vagy irodájukban „az ötvenhatos forradalom eseményeit dokumentáló fotókiállítást”79 rendeztek, s VIT-ellenes plakátot hoztak létre, azzal is tiltakozva. A plakát megtervezését a már régebben Bécsben élő Deéd Ferenc (1901 — 1983) festő- és grafikusművészre bízták. Nagy Imre kivégzése után a Nemzetőr gyászkeretes első oldalán, a nekrológ közepén80 közölték Szalay Lajos (1909-1995) Apokalipszis 1956című rajzát, amelynek fölirata■. Az Apokalipszis Négy Lovasa Magyarország felett. Ezt a kompozíciót emelte plakátja főszereplőjévé Deéd Ferenc. A Szalay-rajz ikonográfiái forrásai a Jelenések könyve és Dürer metszete, amelyet Szalay aktualizált. Az ő első lovasa - ahogyan Dürernél is - a halált hozó, szigonnyal a kezében. A második csontvázarcú, sarlót-kalapácsot emel magasra, a harmadik mérleget tartva az éhínséget jelképezi. A negyedik ötágú csillagos rohamsisakban, Kalasnyikov géppisztollyal, fején az olajágat szájában tartó galambbal az agresszor és a béke jelképének egyetlen groteszk figurában történő szuggesztív megjelenítése. Deéd két verziót készített: világos alapon fekete nyomásút81, és olyat, amelyen a tusrajzot negatívba fordította, s így a fekete vonalakból lebegő, fehér vonalhálós kompozíció lett fekete mezőben.82 A rajz körítését, a plakáttá formálást Deéd Ferenc frappánsan és egyszerű vizuális kifejező eszközökkel oldotta meg. A rajzon kívüli mezőben fölül és alul (balról és jobbról) mintegy tépett papírszeletekre írta föl a kompozíció felé mutató, szinte esetlegesen beszúrt szavakat: IHR FRIEDEN...ISTDER TOD. UNGARN MAHNT! (Az ő békéjük a halál, Magyarország figyelmeztet!).

A bécsi magyar diákszervezet akkori elnöke, Tunyogi Csapó Gábor (írói neve: Kocsis Gábor) így idézte föl a plakátkészítést: „Bécsben normális körülmények között nem probléma bármit is kinyomtatni, az adott esetben azonban szokatlan nehézségek voltak, tekintettel arra, hogy szinte minden nyomda túl volt terhelve a VIT Előkészítő Bizottságának megrendeléseivel. Kizárólag személyes összeköttetés tette lehetővé, hogy kinyomtassák a plakátot, ha jól emlékszem, ezer példányban. /.../ A plakát hatása, sajnos, csak negatívummal mérhető. Július 26-án megérkeztek a legutolsó küldöttségek is, s plakátjainkat - megrendelésünknek megfelelően - július 27-én hajnalban ragasztották ki. Elsősorban a Práter és a nemzetközi vásárterület környékén, ahová a VIT-rendezvények javát meghirdették, valamint a belvárosban. Másnap reggelre ezeken a helyeken az összes plakátunkat letépték, vagy a felismer- hetetlenségig összekarcolták/mázolták ismeretlen kezek”83. Különös, hogy Bécsben is téptek le politikai okból plakáto(ka)t, mégpedig olyat, amelynek a kinyomtatását

44