Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Döbrentey Kornél verse

lekedni akaró pólust állít szembe, jól tükrözve így az ország akkori hangulatát, dilemmáját. Bényi nem az atrocitások, az agresszióra erőszakkal válaszolni akarás híve, hanem a parlamentáris megoldást és az ország függetlenségét szorgalmazza. Ebből a tenni akaró, ’nem lehet tétlenül nézni az agressziót’ lelki nyomásból született a közös röplap- és plakátkészítés.

Bényi Árpád Golgota című festményéről fametszetet készített, amely „egy internálótábort, a háttérben pedig krematóriumot ábrázol”. Erre Bényi így emlékezett: „Aztán jött december nyolcadika, a salgótarjáni sortűz napja. Addig alig csináltam valamit, de most neki kellett fognom készíteni egy fametszetet, amelyben izzó elhatározással próbáltam képpé formálni azt az aljasságot, hogy az a kormány, amelyik magát munkás-paraszt kormánynak nevezi, s amelyik a népre esküszik, az belelövet ebbe a népbe”.43 A kunhegyesi Petőfi Kör radikális tagjai 1956. december 16-ára házi sokszorosításban elkészítettek két röplapot: Mi nem vagyunkfasiszták, független szabad hazát akarunk címűt és Petőfi Sándor: Föl a szent háborúra versét. A harmadik, amit ugyancsak kiragasztottak, az a Bényi Árpád említett grafikája fölhasználásával elkészített plakát volt. A fametszethez csináltak gumiból kivágott betű föliratot: Ez ellen harcolunk! A. fametszet ezzel a fölirattal együtt alkotott szerves plakát-egységet, és a röplaphoz hasonlóan 200 példányban készítették el. Kijárási tilalom idején, két csoportba oszolva ragasztották ki ezeket, majd a rendfenntartók, a karhatalmisták, a pufajkások hamar fölfedezték a plakátokat, és még aznap este eltávolították a kunhegyesi falakról, kerítésekről.

Különösen érdekes, hogy a Bényitől a házkutatáskor lefoglaltak, a fametszet néhány próbanyomata mellett két vázlat is szerepel. Statárium fölirattal egy kompozíció megkezdett vázlata: anya óvón öleli, szorítja magához karon ülő gyermekét. A másik egy hevenyészett plakátterv lehet: Kisfaludi Stróbl Zsigmond Gellért-hegyi Szabadság szobrának pálmaágat föltartó központi, Bényi által könnyezőnek rajzolt figurájába bitóra akasztott ember. A pálmaágba írva: A „szabadság”árnyékában. Itt az idézőjelbe tett szabadság - valójában rabság, vagyis annak kifejezője, hogy akkor, 1956 novemberében és decemberében az agresszió, az orosz fegyverek árnyékában éltünk. Ez a terv az akkori helyzetet rögzíti, míg az elkészült plakát már mozgósítani akar, a cselekvésre teszi a hangsúlyt: Ez ellen harcolunk!

A kunhegyesi plakátragasztókat (a disszidálókat kivéve) vizsgálati fogság után fegyházbüntetésekre ítélték. Bényi Árpád 773 napot töltött börtönben. Kiszabadulása után 1959-től szerepelt kiállításokon. Első önálló, bemutatkozó tárlatát (1966, Művész Klub, Debrecen) két nappal a megnyitása után betiltották, mert „pesszimista”. Bényi elmondása szerint: „Kifogásolták csendéleteimben, hogy porosak a hangszerek, a harmónia hordozói, hogy üres az asztal (merthogy a szocializmusban ilyen nem lehet!), vagy egy másik képen a vekkerórának miért nincs mutatója, bizonyára azt akarom sugallni, hogy megállt az idő”.44 Az idő persze csak látszólag állt meg a hosszú, a forradalom emlékét és műveit minden eszközzel negligálni akaró Kádár-rendszer idején. Bényi igyekezett ezidőtt is művekkel ápolni, kifejezni a forradalom emlékét pl. úgy, hogy többször megfestette (egyik kompozícióján szöges37