Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Döbrentey Kornél verse

A forradalom leverése utáni erőszakprésben, a kijárási tilalom idején pedig megnövekedett kockázatot vállalt az, aki hasonlókat terjesztett, kiragasztott. Ambrus Győző (1935) grafikusművész, aki 1956-ban a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, így idézi föl az általuk gyakorolt röplapterjesztést: „megragasztóztuk a röpcédula hátsó felét, és hátratett kezünkkel, a falnak háttal állva nekinyomtuk erősen a falnak. Akkor elsétálva úgy csináltunk, mintha a falragasz, a röpcédula eleve ott lett volna”.13 Ambrus Győző azt is fölidézte, hogy „én egy írógéppapír méretű, A/4-es illusztrációs plakátot csináltam”. Mivel ebből nem maradt fönn példány, Ambrus Győző 2011. augusztusában rekonstruálta: marcona szovjet katona szuronyos puskáján ülő kis bábfigura fölirattal is megerősítve: Kádár. Ez olyan egyértelműen kifejező, szuggesztív vizuális nyelven megfogalmazott üzenet, hogy a képes falragaszok sorából is a plakátok felé mutat, ott a valódi helye. Ugyanakkor nagyon nehéz a forradalom és szabadságharc időszakának utcájára, a nyilvános helyekre, mint információhordozó felületekre bízott rajzos és írásos üzenetek tömkelegéből pontosan kiválasztani az eredetileg is plakátnak szántat. Ráadásul ennek a lényegében populáris műfajnak, az utca faliújságjának egyik fontos tulajdonsága volt, hogy gyorsan, az események sodrában változott, vagyis ami ma hír értékű gyors közlendő volt, azt holnap már fölülragasztották egy új eseményre vagy összefüggésre szóló figyelmeztetéssel. A régi, a tegnapi üzenet így lekerült, elfedték, kitakarták az újak, a mindig újak. A forradalom utcájának az információhordozó természetéhez tartozik, hogy sok esetben még ma sem lehet a föllelés helyét és pontos idejét meghatározni, arról persze már nem is beszélve, hogy jobbára csak a képe maradt fönn egy fotográfián, további adatok (ki készíthette, technikája, mérete stb.) nélkül. Persze ez is a forradalom lényegi jellemzőihez tartozik, mivel zömében amúgy is anonim marad a kifüggesztett üzenetek alkotója, létrehozója (hacsak később nem azonosították).

A mostani számbavételnél a műfaji ismérvek és a fotókon megjelenő üzenetek jellege, méretei segítenek abban, hogy csak a valóban plakátként, képes falragaszként megjelenteket azonosítsuk az utca fényképeiről. Ennek praktikus módja az, ha a plakáton megjelenő szöveggel, magával az üzenettel írjuk le ezeket a műveket. A Villányi úton egy Nemzeti Bank fiók rácsos bejáratán többen fotografálták a viszonylag nagyméretű MAGYAR EORJLíDALMI HÍRADÓt. Ezen fölirat alatt az 1848,1956! évszámok között kettős keresztes címer. Ezen a valószínűleg nyomtatott felületen különféle üzenetek (Vonuljanak ki az oroszok), röplapok jelentek meg. Vagyis a Magyar Forradalmi Fííradó nem más, mint utcai újság, friss hírekkel szolgáló faliújság volt. Mindegyik fönnmaradt felvételen14 emberek állnak, olvasnak, beszélgetnek, tanakodnak, kommentálják az éppen olvasott híreket, vagy a látott képeket. A Móricz Zsigmond körtéren október 31-én volt látható: KÖVETELJÜK felirat alatt Rákosi csíkos rabruhában börtönben ül, a lábán béklyó, amelynek fölirata: 1956. Ugyancsak a Móricz Zsigmond körtéren volt kitéve ennek egy verziója: fölül Rákosi búzakalászokat szemlélő, ismert fotója, alatta tussal írva: Ez agnóm a magyar nép legaljasabb gyilkosa és árulója!!., a kötél kevés neki!! Rákosi megjelenítése a múlttal, a történeti terhekkel való leszámolásra biztat, ahogyan az egész forradalom is. A.V. H. KARRIER!:

30