Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Kántor Zsolt: versei
csíkos kavics csobban a vízben, az idő mozog, a bogár megússza, az eső eláll, a cseppek plüss szövetét átitatja a tehetetlen sötét. A Hold kiszabadul a fogságából. Hangyák vonszolják a hídon az elalélt kiflivéget. Szóra bírják végre a titkot? Ki tudja? De legalább történik. Az Empátia komphajón A tiszta ész kilúgozott, steril. A lelki szegények szellemi szomja, mágnesként, Isten bölcsességét vonzza. A szkepszis, a pluralizmus és a kompenzáció: mind benne van egyetlen párbeszédben. Mint az Empátia hajó ebben az éjben. Ahogy a kalauz elbeszéli a légyottot a krupié feleségének a villamoson. A forróság a síneken Buda felé oson. Több történetbe bonyolódva, átszőve kanyargós mellékszálakkal. Ahogy szoknyában száll egy angyal. A történettelenség rögtön megszűnik. A gondolatok testet öltenek. Narrare necesse est. A korábbi esetek hatása az újabb tényekre? Igen. Belebújik a múlt a jövő ruháiba. Mint tradíciók az énekbe. Kolumbusz az, aki felfedezte Amerikát. Piroska az, akit - átmenetileg - felfalt a farkas. Odüsszeusz az, akinek Trójából való hazatérte húsz évig tartott. Heidegger az a filozófus, aki megírta a Lét és idő című könyvet. Az emberek mindig „azok, akikkel megtörténnek dolgok. Akik csinálnak valamit. De egy embernek több története van, nem egy elbeszélésbe bonyolódott bele, hanem számos eseményt élt meg s át. Ennek ellenére Istene csak egy lehet. Közbejöttünk egymásnak, amikor megházasodtunk, mesél tovább a kalauz. Azután el lett rontva valahol. 62
