Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
mert a Lenin Tsz-ből vették kismalacként. így vett magának apám elégtételt a sok nélkülözésért, ami a szovjet mintára szervezett parasztpolitika miatt szakadt ránk.” Kosztolányi Dezső szavait - ő éppen nem a költő, hanem amíg tehette gazdálkodott - így foglalta össze Öze Sándorné a lovak sorsáról: „Amikor bejöttek a „felszabadítók” 13 darab marhájuk volt. Hat ló és öt csikó is tartozott a gazdasághoz. Két lovat elvittek a németek, de azok fizettek érte. Négy lovat és három csikót az oroszok vittek el ingyért. Két csikót meghagytak, mert azok valamilyen betegségben szenvedtek. Aztán, hogy kigyógyították őket, az egyikből tenyészcsődör lett. Azt is elvették tőlük az állami méntelepre 1949-ben. 1944 őszén két marhát, 1945 tavaszán, pedig öt darab marhát kellett beadni jóvátételbe. A városháza udvarán gyűjtötték össze őket, oda kellett beadni nekik is, és a többi többjószágos parasztembernek is, akiket így megsarcoltak.” Jani bácsinak nem voltak akkor állatai. De nemcsak állatai nem voltak, a tapasztalat híján, hite sem igen. Meg is rótta az orosz parancsnok, a magyart igencsak törve beszélő akcentusos tolmács segítségével. „Maga nem hisz a kommunizmusban, maga nem hisz abban, hogy állatai lesznek?” így volt? Nem így volt? A lényeg, a lényeg! Jani bácsi a legelővel - serkenő fűvel, mert nem volt, aki pusztítsa - kulák lett. Rémlik ugyan, hogy volt valamennyi szőlője is, s ha azt a kor szokásainak megfelelően felszorozzuk, s hozzáadjuk a szántóhoz, akkor az oroszok adta legelő esetleg csak legenda. Napjaink nagy vitája, kedves Katám, a vagyonadó bevezetésének kérdése volt. Az igazságos Mátyás „egyenes ágú leszármazottai” a szocialisták, fejükbe vették, hogy az egyre inflálódó forint virágzásának idején megadóztatják a harminc millió forintos értéket meghaladó magánvagyont. Kádár János országlása idején, „a szocializmus puhulása jeleként”, a lakáshiányos világban mód nyílott (!) az országlakos számára, - akár kalákában - önálló lakást építeni. Egy kétszintes főváros környéki családi ház, kerttel övezve, beszámítva a folyamatos inflációt is, ma már veri ezt az értékhatárt. Két-három évtized véres-köny- nyes verítéke, - megtakarított pénzét áruhiány s a különböző tiltások miatt másra úgyse nagyon tudta elkölteni - a nadrágszíjat szinte már rutinból összehúzó család, lett volna az adózás alanya! Az „igazságosok” helikopterrel, horvátországi nyaralóval és telekkel, meg miegymással „természetesen” magukat is megadóztatták volna. A rejtett, s mint kiderül lassan, a nem egyszer lopott tartalékból. A szocialista egyenlőség eszmeiségét sunyin magában foglaló, de saját maguk által nem gyakorlott, „elv” — az idők során szegénnyé tett szegények elvi éhségének kielégítésére - már az alkotmánybíróság „burzsujt támogató” szemléletén megbukott. A törvénytervezetből csak a helikopter meg a vitorlás maradt. Hát nem voltak olyan profik, mint Rákosi elvtársék. Bezzeg ők! Ők tudták, hogyan is kell ezt megmachinálni, hiszen Újvári bácsi már könyörögve ajánlotta fel a földjét a kényeskedő államnak. Mit is mondott ki a 4091/1949. számú kormány-, illetve a 15003/1949. számú FM rendelet? 42
