Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 10. szám - Sümegi György: A képek hatalma: Dávid Kiss Mária grafikusművész és Jászai Géza művészettörténész párhuzamos (emigrációs) életrajzához

gánkiadást. Magam ültem a linotipe szedőgép mellett és szedtem az egészet. A nyomdász barátom volt, ingyen kinyomtatta, így jelenhetett meg, 500 példányban.

Jászai Géza nemcsak szerzője a Csontváry könyvének, hanem tipográfusa, szedője is egyben. Misztótfalusi Kiss Miklós kései, 20. századi utódaként.

Gépszedő eredetileg nem voltam, nem volt foglalkozásom. Korrigáltam a Heller és Molnár-féle müncheni nyomdában. A korrektori pultom előtt dolgozott a szedő. Egyszer megkértem, engedje meg hogy én is megpróbáljak szedni. Megfigyeltem, hogyan dolgozik, ez a vizuális kapcsolat annyira erős volt, hogy a megfigyelés segített: megtanultam szedni. Annyira ment ez nekem, hogy később a korrektúrát abbahagytam, mert ha pénteken és szombaton 10 órát szedtem, abból megéltünk. Néha nyáron, ha kijöttem a nyomdából, vakított a fény, mert 10 órát ülni a szedőgép mellett, az a szemnek is nagyon megterhelő volt. Ez a munka hallatlan függetlenséget biztosított a számomra az 1960-as évtizedben.

Melyik müncheni nyomda volt ez?

A Heller György-Molnár József-féle nyomda, ott szedték a Látóhatárt. Számomra a legszebb munka, a Heller és Molnár nyomdában az volt, amikor a párizsi Magyar Műhely megkért, hogy szedjem Weöres Sándor Tűzkút című kötetét.

így az irodalmárként, költőként indult pálya legalább szedőként, könyvcsinálóként visszakanyarodott az irodalomhoz.

Egyébként említésre méltó talán az is, hogy a magyar forradalom leverése után három könyvvel menekültem: Füst Milán Shakespeare Lear király fordítása, Weöres Sándor Medúza kötete és egy Biblia volt a táskámban. Weöres Medúza kötete nem véletlen, mert már odahaza nagyon szerettem Weöres Sándort. Egyszer mentünk villamossal Schwalm Lacival és mondja: odanézz, odanézz. Kinéztünk a villamosból. Éjszaka volt és egy lámpa alatt ott írt valaki. Weöres Sándor volt.

A Szikra Nyomdában voltam segédmunkás, amikor a Lear királyt, Füst Milán fordítását készítettük. A nyomda és az előadása között Füst Milánnal kapcsolatom volt. A könyv szedőjének, aki jó barátom volt, mondtam, hogy ismerem a szerzőt, tanárom volt s mindig vittem a hírt hogyan áll a munka.

1 Gyimesy Kásás Ernő-Kűnnyű László: Külföldi magyar hivatásos képzőművészek. New York, 1977. 198.

2 Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp, 2000. 445.

5 Borbándi Gyula: Emigráció és Magyarország. A nyugati magyarok a változások éveiben 1985-1995. Basel-Budapest 1996.

32