Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 10. szám - Sümegi György: A képek hatalma: Dávid Kiss Mária grafikusművész és Jászai Géza művészettörténész párhuzamos (emigrációs) életrajzához

tést átengedni a magyar népnek. Ilyen marhaságokat csináltunk. A magyar kérdés volt mindig központban. Nevetségesen romantikus dolgok voltak ezek, ha visz- szagondolok.

Csak két nagyon kedves barátunk volt az emigránsok közül: Csokits János és Bi- kits Gábor. Velük gyakran összejöttünk, szerkesztői, bemondói voltak a Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának. Csokits hazatért, ez nyelvi szempontból fontos volt neki, de a hazai viszonyok néha lehangolták. Tatán lakik, Pesten több kötete megjelent. Négy dossziéban van a levelezésünk, ezek valószínűleg a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerülnek.

Nagyon nehéz a hazai viszonyokról állást foglalni, mert idegen közegben élt az ember több mint 50 évet s arra nekem nincs jogom, hogy ítéljek. Amit a külföldi sajtó hozzánk eljuttat, az nagyon kevés. így nézve nem lettünk emigránsok tulajdonképpen, jóllehet nem váltunk németté. A feleségem, Dávid Kiss Mária magyarul beszélt éjjel-nappal, magyarul gondolkodott, magyarul álmodott. Boldogtalan volt, nem szerette Németországot.

Műveiből kitetszik, hogy ő drámai alkat volt, zömében - noha fontosak forma-, szín- és dekoratív kísérletei, mellőzték a drámai attitűdöt - ilyen műveket hozott létre. Sőt, már a mű létrehozása drámai küzdelem az ő esetében, hiszen törékeny nő létére hatabnas, 130x90 cm nagyságú fametszeteket alkotott. Megmunkálta, fába metszette a kompozíciót, majd a nyomtatást is mindig maga, egyedül végezte. Ez tnaga heroikus küzdelem az anyaggal, a művekért.

Ilyen természetű programmal a modern német művészetben egyedül Grieshaberra lehet gondolni. De Grieshabernak egész más képi nyelve volt, ha Keresztutat csinált például, akkor is sokkal absztraktabb, elvontabb, nem olyan konkrét, mint a feleségem művei.

Úgy kell étteni mindezt, hogy Dávid Kiss Mária egy magyar művész Németországban, a magyar Jászai Géza, művészettörténésszé lett Németországban .

Németül író, magyar származású művészettörténész. Az első 25 évet odahaza, Magyarországon éltem s az nagyon fontos, annak a gyökerei megvannak. Nem véletlen, hogy Juhász Ferenc, Nagy László, Csernus Tibor vagy Kokas Ignác nevei ha távolból is fölmerülnek, mások egy kiállítás kapcsán is a szellemi érintkezés erős volt.

A feleségem attól szenvedett, hogy 12 év München után két év Freiburg, két év Köln, aztán jött Münster. Neki dolgozni, kapcsolatokat találni nehezebb volt. Jóllehet volt egy galerista, aki Frankfurtban kiállította, azon keresztül Bostonba és még Honkongba is elkerült, mert a bostoni galériának filiáléja volt Honkongban. Érdekes módon a kínaiak, japánok vásároltak tőle, noha igazán nagy ára a képeinek nem volt. Pl. a csendéleteket, fejeket 100-as példányban küldte a galériának. De az is fontos volt, mert műtermet tudott tartani. A nagyméretű műveit - már a feleségem halála után - 1300 márkáért vásárolták.

Jászai Géza Magyarországon irodalmat tanult s ezen belül is sajátos érdeklődés, elkötelezettség fűzte a költészethez. Verseket írt, s 1956-ban az első kötetté összeállított versgyűjte30