Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Sümegi György: A képek hatalma: Dávid Kiss Mária grafikusművész és Jászai Géza művészettörténész párhuzamos (emigrációs) életrajzához
pedia Italianaba és tovább: Saurs Künstler-Lexikon, Reallexikon der deutschen Kunstgeschichte. Nagy hiúság kellene ahhoz, hogy mindet összeszedjem s fölmutassam. A munka érdekelt és nem a dokumentáció, képtelen lennék bibliográfiát csinálni. Pedig Jászai Géza irodalmat tanult a budapesti egyetemen, tehát otthonos lehet a bibliográfia-készítés minden csínjában-bínjában is. A pesti egyetemen kezdtem tanulni és az irodalom érdekelt. Tanáraim: Füst Milán, Benedek Marcell, Baránszkyjób László, Klaniczay Tibor, Koczkás Sándor, Tren- csényi Waldapfel Imre. De érdekes módon irodalmárokkal soha nem barátkoztam, az összes barátom festő vagy szobrász volt és rengeteget jártam múzeumokba is. A Szépművészeti Múzeumban vagy a Fővárosi Képtárban eléggé otthonosan mozogtam. Akkor, 1956 előtt Magyarországon még alakult ki bennem másfajta vonzalom. A képzőművészek, a vizualitás felé már mint friss emigráns mozdult el. Őszintén szólva a nyelvi nehézségek késztettek. Emlékszem, hogy az első előadásokból egy szót sem értettem. De a képek hatalma olyan erős volt, hogy ott ülve maradtam az előadótermekben. A müncheni egyetem művészettörténeti intézete akkor világhírű tanárokkal dolgozott, pl. a régész Ernst Buschor, egyiptológiában Hans Wolfgang Müller. Es Hans Sedlmayr több tanítványa. Az új bécsi iskolán túl pl. Robert Oertel a középkori itáliai festészet tanára, és sokan mások, pl. Wilhelm Messerer, a művészettörténeti fenomenológia jeles képviselője. A müncheni egyetemista éveik idején a feleségének Jászai Kiss Mária néven, elsősorban az 1956-os tematikához kapcsolódóan meglehetős rendszerességgel jelentek megpl. a Nemzetőrben metszetei. Hogyan tudja fölidézni ezeket az 1958-1962 közti éveket? A feleségem kiérkezésünk után közvetlenül indult a Müncheni Akadémián. Az első éveket már nehéz rekonstruálnom, de a Nemzetőr köréhez nem tartoztunk közvetlenül, csak újságcsomagolók voltunk mindketten. Az hozta magával, hogy őt néha megkérték, hogy egy-egy metszetet csináljon. Ennél szorosabb kapcsolat nem volt. Talán még Kovách Aladár, aki akkor Párizsban élt, néha ellátogatott Münchenbe és akkor találkoztunk. O nagy mesélő volt. Az valószínűsíthető, hogy a Nemzetőr akkori szerkesztői közül a képzőművészetek iránt legérzékenyebb és a legjobb kapcsolatokkal rendelkező Kovách Aladár kérhette, rendelhette Kiss Mária metszeteit, amelyek elég nagy számban megjelentek a Nemzetőrben. S ezek drámai fölfogásban a forradalom tragédiáját, fiukat vesztett anyák fájdalmát jelenítik meg. Olyan szuggesztív módon, mintha közvetlen élményei lettek volna a forradalomból. O Székesfehérváron élte át a forradalmat. Hogy Pesten mi történt, azt igazából az én elbeszélésemből tudta első kézből. De soha nem felejtem el, Schwalm László képzőművész barátom is Fehérváron volt éppen. Tüntetés volt a városban és szólásra emelkedett egy gimnáziumi tanár bricseszben, lovaglócsizmában és szózatot akart 28
