Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Sümegi György: A képek hatalma: Dávid Kiss Mária grafikusművész és Jászai Géza művészettörténész párhuzamos (emigrációs) életrajzához
bői kértünk adatokat, de a valós munkát mi négyen, szerkesztők végeztük. Legner Antal, a Schnütgen Múzeum igazgatója Freiburgból odahozott, hogy a Rhein és Maas vidéki nagy kiállítás titkáraként dolgozzam két évig. Egy alkalommal kollégák jöttek Münsterből és vezetnem kellett őket. Tíz kollégát vezettem, de teret adtam annak, hogy kritizálhassanak. Mikor vége volt a munkának, mondtam, hogy jöhetnek a kritikus kérdések. Akkor nevettek s azt mondták, hogy a munka során mindent megválaszoltam. Mert egy nagy kiállítás, ahogy a múzeum is - kritikus jelenség. Azzal, hogy különféle összefüggésekből ösz- szehozott. Ami egy múzeumban található az hajléktalan szépség, mert az eredeti ösz- szefüggés-rendszeréből kiszakított. Ahogy a német mondja künstlich, azaz művilág, mesterséges környezet. Azt mint jelenséget csak kritikusan lehet szemlélni. A középkori festészetre jó példa: a kölni Wallraf-Richartz Múzeum igazgatója kimutatta, hogy a középkori festészet, ami eredetileg a templomokban volt, abból csupán kb. 1 vagy 2% maradt meg. Ez fölriaszthatja a stílusok kutatóit, akik összehasonlítják a műveket, de mivel hasonlítják 1-2%-nál? Emiatt nagyon nehéz. Münsterben kiírták a Régi Képtár vezetői állását. Az előző vezetője igazgató lett, s hogy én előzőleg vezettem ott a kollégákat, kerültem a képtár élére. A pisai Pisanók műveinek a kutatásai és egyes nyugat-németországi múzeumok határozták meg, szabtak keretet s föladatat Jászai Géza kutatói, szervezői és kiállítás-rendezői tevékenységének. A keresztény ikonográfiái lexikonnal (Lexikon der christlichen Ikonographie) végzett kétéves munka fölért egy második egyetemmel. Az a kényszer, hogy a négy kötetet két év alatt kellett megcsinálnunk, szinte embertelen, éjjel-nappali munka volt. De hihetetlenül sokat tanultam és ebből a munkából következett, hogy később a középkori lexikonba, a Lexikon des Mittelalters és az Enciclopedia Italiana köteteibe is dolgozhattam. Az első, az ikonográfiái lexikon valahogy végigkísért az egész életemen. A múzeumi pályáját hol fejezte be, melyik intézménynél? A münsteri országos múzeumban (Westfalisches Landesmuseum für Kunst und Kulturgeschichte). Ott vezettem több részleget, régi képtárat, szobor osztályt. Elértem azt, hogy ne műfajok (festmény, szobor stb.) osszák föl a múzeum gyűjteményeit, hanem korok szerint. Tehát középkor 800—1560-ig, vagy az újkor 1560-tól 1800- ig. A 19-20. század külön részleg volt. Az annyiban volt kellemesebb, hogy a szobrokat, képeket nem szedtük szét, és a kézművesek munkái is beépültek. Ez akkor a műfaji csoportosításnál korszerűbb múzeumi szemlélet volt. Persze a nagy, régi, a 19. században alapított múzeumoknál, pl. az Alte Pinakot- heknál, a Régi Képtárnál nehéz elképzelni, hogy megváltoztassák. Vagy a berlini Gemälde Galerieben. A Bode Múzeum újrarendezésekor a szobrokhoz már kértek kölcsön képeket a képtárból, ott már keverik a kétféle rendszert. 24
