Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 10. szám - Csák Gyula: Háttér 7.

melyike felénk is nézett. Feltűnt nekik, hogy egy kolostor udvarán a szerzetesi eszmét gyalázza valaki.

Bravúrosan oldotta meg a gondot a tolmácsnő. Angolul kezdett beszélni a szerzeteshez, aki nem értette, erre azonnal a kínaihoz fordult és angolul közölte vele, hogy ezután így beszéljünk. A papot ezzel kizártuk a társalgásból. Rögtön fel is fogtam mindezt. Enyhén gúnyolódva meg is dicsért következtető képességemért a tolmácsnő, én pedig hasonló modorban zsenialitását, valamint karcsú termetét magasztaltam. Magasra vonta a bal szemöldökét és megjelentek arca gyönge bőrén azok a rózsaszínű foltok, amiktől olyan szépnek láttam a reggelizőasztalnál. A szokottnál sebesebben és halkabban azt mondta, ne viselkedjek úgy, mint egy gassenbube, ami magyarul utcagyereket jelent.

Helyénvaló volt a feddése. Túllőttem a célon. Nem szerencsés tulajdonságaim egyike, hogy lelkesült jókedvemben több meggondolatlanságot rikoltozok, mint mérgemben. Röstelkedtem, ugyanakkor nem nagyon bántam pimasz megjegyzésemet. Azt éreztem, hogy akaratlanul is ledöntöttem egy újabbat a közöttünk álló falak közül. Hittem és láttam, hogy nem ébresztettem benne haragot magam iránt. Sőt, oldottabbnak tetszett, mint apró szóváltásunk előtt volt. Szinte fellélegzett a pap és a kínai nehéz tartalmú és helyenként komisz természetű dialógusának - amúgy parádés - fordítása után.

Még arra is gondoltam, hogy hátrább szorítottam a kínait arról a területről, amely az enyém és amelybe betolakodott. Mindenesetre, visszafoglaltam valamennyit a tolmácsnő - számomra mindinkább kedves - légköréből.

A kínai sem bánta, hogy a tolmácsnő kommunikációs trükkje nyomán elnémult a pap. Megkönnyebbült, hogy végre csak nekem szánhatta minden figyelmét és mosolyát. Mondta is, hogy örül az alkalomnak és a bandungi tanácskozás tíz pontjának elvei, valamint a virágozzék száz virág maoi jelszava alapján kész megvitatni velem hazám összes problémáját.

Azt feleltem, hogy egyszerű állampolgár vagyok, aki nincs közvetlen befolyással országa sorsára, mindamellett nézem, ami történik, és örömmel veszem tudomásul, hogy jó irányba haladnak a dolgok.

(folytatása következik)

16