Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - A betű antropomorf: Ladányi István beszélgetése Géczi Jánossal

ményekben, faktumokban vélem megragadhatónak, azaz nem eredményekkel, nem szerzői nevekkel argumentált késztermékeknek tekintem, inkább a moszlimok valóságkezeléseként létrejöttnek: a működésében elmondhatónak. Azaz olyannak, amelyet dolgok-események-jelenségek láncolata hoz létre, s elemévé válik máris az újabb dolgoknak-eseményeknek-jelenségeknek, esedeg a narratíváknak. Nincs is így

értelme szerzői nevekkel ellátni sem, hacsak a nevekkel nem stációkat, esetleg viszonyításhoz szükséges pontokat kívánunk kijelölni. Magam számára nem a jelentés- fosztás, nem is az újraértelmezés a tét, hanem a módszer, az eljárás, ahogyan a dolgok egymással viszonyt kezdenek, és együttessé válnak.

Tépett plakátjaid az időben egymásra rétegezett papírrétegeket roncsolják, egymásba nyitnak különböző vizuális világokat, kommunikációs tereket, de ezt az időbeli rendet is kiiktatják. Költőként is, prózaíróként is szükségszerűen dolgoznod kell az idővel, egy szöveg igényli, teremti, tagolja az időt, adott esetben rá is hagyatkozik az időre mint civilizációs létezőre. Mennyire jelenlévő kategória szerinted ezeknél a képzőművészeti alkotásoknál az idő?

Azon túl, hogy a civilizáció a benne szerephez jutóknak, legyenek azok élettelen vagy élő, fizikai, kémiai, geológiai, biológiai vagy társadalmi alakzatok, ajándékul adja a maga időfogalmát (némelykor időfogalmait), a befogadó idejének sajátossága ugyancsak számos rokon vonással ajándékozza meg a tárgyat, és ez így van a tépett - szakszerűbben: hasított - plakátok kapcsán is. E művekben, amelyek hozzám kötődnek, jócskán megroncsolódnak a tárgyban egykor jelzett vagy valóban volt idősíkok, nemcsak azáltal, hogy egymásba átnyílnak és labirintusrendszert képeznek, vagy kultúrák olvadékaként egymásba átfolynak, és elegyet hoznak létre, hanem úgy is, hogy miközben a réteges időszerkezet beomlik, egy másik vagy sokadik megépül. Ezt a megépült időt a mítoszok idejével lehet sokszor rokonítani, amelynek éppen a megemeltség, sokszor az időn kívüliség, illetve az időciklusosság válik a jellemző106