Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Géczi János: Mintha (1993-2010)
nem bírja hogy minden lakásban ott van több hamis példányban feltalpal az égbe szégyenli ha fölágaskodik a farka minden szoknyától legyen valami nyugodalma legyinthet szaporodjanak a megbocsájtható apró bűnök mint a varádicsvirág kezdjük: benne volt-e s te voltál-e benne ahogy a percek közepén állva megalázott éles mohó tekintettel állt ott ahogy amikor egyre csak hasztalan a festőnő nem tartozott hozzád a festőnő az egyes szám második személyhez tartozott mert a festőnő szüntelen szilvákat hamvas szilvákat dugott a bugyijába te láttad Totyogott lába között a lekvár miközben kis rajzokat vázlatok a körmeire naponta új részleteket egy könnyfacsaró hosszúselymű szenvedéstörténetből a hajából hidrogénszőke sátort csinált a hajába túrt a történeteivel szilvával etetett ciánkapszulákkal és mint egy nagyregény kéthasábra tördelt tartalomjegyzéke szüntelen felmondta [felmondatta] a kékek receptjét a város keserű leveinek a recipéit a lenét enciánét tárnicsét a lóczy-forrásét a kádercsúszda csókolózó kádernéjének szén a szemzugok alvadt ütésnyomait a várbörtön lélekröptetéseit te drága kalapácsával feleseltek a vulkanikus kőzetek trachitbokrok festékbombák végigkopogtatta a fennsíkot a mozdonyok acéltükrű mellkasát éjszakánként mindig hallható a kopogása a bazaltszilánkok percegése a szögek szaladása a keresztfába a szilvamagvak kocogása a bugyijában abból az időből amikor
