Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Géczi János: Mintha (1993-2010)
felelősség nagy szárnyakat csinálni neki vállára akasztani mint az árvíz az oftfára és kapargatni ezt a sóverte időarcot ledörzsölni a tölgylevélvörös vérmaszatot annyi még az és hogy homályosul tőle a látás sorba veendő valamennyi a syrius kedvese a gyöngyharmatot szedő az aprócska koholmányok a részleteknek engedő makacs szerelmes akinek elég egy gyöngéd mozdulat összeforrasztani szétvert koponyáját - ismétlem átjárható immár ez a világ belépek egy karéjos levélbe s kilépek kanizsa főterére megiszom mis-másomat (musszolínimet habár a fekete ing nem szívelte a fajboros jaffadzsúszt) s ha onnan áttévedek az utcakőn máris beültem az iskolapadba quercus robur inti be a pálca a mormogó klottnadrágos kórust - intem le e szomorkás helydalt búvok vissza a parkba kicövekelt testbe- a kékszakáll sugárnyalábja tovább melegíti tarkómat ő (igen: ő) sem kerülhető meg terpeszkedik a bokros szélén szálazza szirmait szolid háttérnövény bele-belemar a fa árnyékába de ha elfordulok menten ki is köpi szétterjedt alattvaló képtelen a ravasz utazásra részekre szeldesi a megnyúlt határidőt mégis megtűri közelében a tölgy: akár engem a vershőst kanizsásan (alattomosabban falja a tudatcsomókat belőlem) bakonypiros szívvel csupán keveset vár - mellkasába beülteti a mókust- lombot hullat - az alkony morzsáit rágicsálja- köszön és köszönt - nem úgy a vérmogyorót amely csőpostázott földrengésként morajlik pislog és szertefuttatva gyökérrendjét megszállja az apátsági kertet 49. B minden reggel öt angolfrakk-szárny ficseg ganézzák a fészket 50. ez az lenn a séd [jobbra a völgyi apácák romja balra a méhes a szlovén kaptárakkal meglehet vend a lényeg a hangháttérből kihalkuló nép 40
