Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Géczi János: Mintha (1993-2010)
kifénylett az arany rimon------f ordítottak odább helyemről s eltaposták a szender hernyóját cserépért és fényvesztett érméket kutatva nem találtak mást mint a tóra mutatóját-----ekkor érkezett suhogással a grünspán várából hogy mellkasomba beültek épphogy beleremegtem ó én nem ilyennek képzeltem a csendet nem kátrányszagúaknak nem heveseknek merev és jeges szemekkel tollászkodóknak kiknek a lába szurkos és harangvíztől nedves nem ilyennek----a z ki gránátalma hars tavaszt érdemel karikázó gyereket sárkányröptetőt sétás kisasszonyt (piros trikójában csak a szíve létezik amikor begurul a gyöngy a szóba hogy felrobban a déltől a karján a karóra) ki fölsikolt ha meglát amint fölötte a sziklapárkányon kikönyökölve rügyrakottan remegek- az angyalok közti térben (akár a hang a barlangban amelyet évekig eltakartam) megszűnők szétveszek------vilá gossal szegett szárnycsíkkal jöttek jelölve az alfával s ómegával hogy mind a szem lássa a tanús bizonyságot érkeztek hét arany gyertyatartóval nyakuk aranyörwel körülövezve-----de ki az a két pirókpuha angyal hogy megtelek tőlük iszonyattal kik azok hogy töménységükben elveszek kik e szárnyuktól hajszolt kicsi lények hogy nem szelídek s nem gonoszak és a levegő versenyétől nem félnek- nem betűzgetik a mindenséget mert nem tág de nem is szűk nekik ezek a pehelykönnyű derűsek kicsodák hogy a rimont forgatják-mérik s nem-----c sak a nem az örök nincs más ami lombot s gyökeret nevelne-----a z őr aki mindig éjszakás tekintetével a holdban mészgödröt ás míg körbelépi óráról óra az üres telket 27
