Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Albert Gábor: Hova lett a Rózsa lelke?
3 ALBERT GÁBOR Hova lett a Rózsa Lelke? (FELJEGYZÉS SZÍNHÁZI VACSORA HELYETT) 1 9 9 8. MÁJUS A színpad még sötét, idős barátom már harmadszor látja a debreceni Nemzeti Színház előadásában Hubay Miklós darabját, s mielőtt elkezdődnék a játék, véleményét egyetlen sietősen elsuttogott mondatban foglalja össze: „Megszületett a 20. századi nagy magyar dráma.” Igaza volna? Magyar drámát láttunk egyáltalán? Hisz a főhős szinte csak véletlenül kerül kapcsolatba a magyarokkal! Nizsinszki elsősorban mégiscsak táncos. Akit szemünk láttára kötnek gúzsba, és aki ennek ellenére táncol. Nem tehet mást, mert csak a tánccal, önmaga elégetésével válthatja meg a megsemmisülés felé tántorgó világot. Mentheti meg önmagát, s ezzel együtt a művészetet, amely nélkül a világ (azaz az emberiség) a pusztulás, a háború, az önmegsemmisítés martaléka. A Művészet viszont szüntelen újjászületésével húsvétot ígér, feltámadást. Hubay Miklós drámájában Nizsinszki maga a kárhozatra ítélt, a téboly keresztjére feszített, és minden mesterkedés ellenére is feltámadásra predestinált Művészet. Nizsinszki alakjában és sorsában azonban nemcsak az elvont Művészet ölt testet, szenvedése és sorsa sokkal szubjektivebb, általánosságában is sokkal egyénibb, s nem nehéz észrevennünk, hogy Nizsinszki maszkjában Hubay Miklós szól hozzánk, szenved és dicsőül meg. Otven-egynéhány év keserveit és ritka diadalait sűríti ebbe a sorsba és példázatba. Őt látjuk, aki ahelyett, hogy önfeledten „táncolt” volna, bénító hevederekkel volt kénytelen bajlódni, amelyekkel megkötözték, és amelyeket olykor eltakart a vállára kanyarított, elismerést mímelő látszatköpönyeg. Ebben a drámában a nyolcvanéves Hubay Miklós siratja el fivérét és elpusztított testvéreit, megnyomorított múltját, azokat a lehetőségeket, amelyekkel nem hagyták élni, mindazt, amitől a bárgyú Wilson-politikusok, hazug kitüntetések és címek, álszent vagy éppen cinikus ostobaságok, és a brutálisan fenyegető, elvekkel takaródzó rosszindulat ügynökei fosztották meg. A Hova lett a Rózsa Lelke? színpadi játékában Hubay Miklós az, aki mindennek ellenére mégis „táncol”, aki átmenti életünkbe a művészetet, azt a Hubay-Ni- zsinszkit, aki volt és aki lehetett volna, aki végül is legyőzve a történelmi gravitációt mégiscsak táncolt, és evvel a drámával „önmagát levegőbe emelte s úgy lebegett ott, mint az a koporsó, melyben a hold Krisztusa szunnyadod:”. A Hova lett a Rózsa Lelke? requiem és leszámolás, Hubay Miklós az őrület évei után a téboly árkait lépte át evvel a drámai példázattal. A Hova lett a Rózsa Lelke? a huszadik század és a huszadik században élő művész nagy drámája. De mennyiben magyar? Mi teszi magyarrá? Talán Hubay Miklós nemzeti hovatartozása? Vagy Nizsinszki magyar felesége? Esetleg száműzetésének helyszíne, Nizsinszki Döblingje: a budai Hidegkúti út? 138
