Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 6.)
kellő mennyiségű követ is kiforgathatna büntető akciójához az udvar puha talajából, ha fékezhetetlenbe fordulna szándéka. A pap szólása azonban mindkettőnket megmentett. Alkalmat adott mindenek előtt a tolmácsnőnek, hogy leküzdhesse ellenem támadt hirtelen haragját. Nem lehetett könnyű. Láthatóan minden lelki és még testi erejére is szüksége volt. Sápadttá lett az arca, a hangja fátyolossá és amint ránéztem pár lépés távolságból, megfigyelhettem furcsa ingó mozgását, ami abból keletkezett, hogy néhányszor a sarkáról a lábujjára állt s eközben harangozott pepitakockás szoknyája. Ez a korábban soha nem látott ingás-bingás nyilván önfegyelmező erőfeszítése mellékterméke volt. Mikor észrevette, hogy bámulom, abbahagyta.- Azt mondja a tisztelendő úr - nyílott végre szóra a szája, - hogy az emberi világban háromféle arisztokrácia van. Éspedig a történelmi, a pénzes és a szellemi. A kolostor a szellemi arisztokráciát jelenti. Azért lett ő szerzetes. Más kerekeken gurult ez a gondolkozás, mint az én marxista osztályszemléletem, de a maga nemében figyelemre érdemes elméleti készségről tanúskodott. Nem állhattam meg azonban, hogy mégis bele ne kössek valamibe.- Szellemi műhely sok van a világon. Gondoljunk elsősorban a tudományos kutatóintézetekre. A kolostorokban inkább lelki tevékenységről beszélhetünk, amit - elismerem - a lélek arisztokratái vezényelnek.- A kolostorokban több tudomány születik és él, mint a laboratóriumokban - replikázott a szerzetes. Hetyke megjegyzésével arra ingerelt, hogy további vitában lehengereljem, de kedvemet szegte enyhén csipás szeme, piszkos körme, zöldesen elővillanó foga, meg egyéb testi tisztátalanság és elhanyagoltság gyanúja. Rozogának látszó egész alkatából arra következtettem, hogy talán éhes is lehet, de semmi esetre sem táplálkozhat rendesen. Már csupán ezek miatt sem lenne úri dolog részemről, ha a nép jól táplált gyermekeként folytatnám a huzakodást vele. Egy fricska erejéig azonban hű maradtam kötekedő magamhoz.-Valaha én kizárólag azért léptem a szerzetesek rendjébe, mert éhes voltam és ott enni adtak. A papot ezzel a fricskának szánt mélyütéssel elintézettnek véltem s most a tolmácsnő állapotát vettem szemügyre. Aggodalmat ébresztett bennem, hogy bajba sodor bennünket civakodásunk. Magam részéről már a kiegyezés lehetséges változatait latolgattam. Múlónak látszott heveny izgalma, viszont fennakadt a szeme legfrissebb közlésem hallatán.- Komolyan beszél? - kérdezte hüledezve s nem a papnak továbbítandó céllal, hanem saját információéhsége okán leste a válaszomat.- Igen - biccentettem a távolban kéklő hegycsúcsok felé irányítva szemsugaramat. - Ezerkilencszáznegyvenhatban beléptem a gellérthegyi szerzetesrendbe. Teljesen felkészült voltam lelkileg, hogy önkínzó, önostorozó szerzetessé legyek. Nem sokáig maradhattam azonban, mert mindössze tizenhat éves voltam és nem rendelkeztem a szükségesnek mondott szülői beleegyezéssel, minthogy nem voltak szüleim. Egy óra hosszáig éltem a szerzetesrendben és önkínzás helyett dugig ettem magam és megtisztálkodtam. Jó okom volt minderre, mert nagyon éhes voltam és még úgyabbul néztem ki, mint ez a tisztelendő itt, mellettünk. 119
