Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Nagy Gábor versei
a a a a NAGY GÁBOR Tánc, a háttérben tóval Gombolkozik. Ügy hull a blúz a földre, akárha gondolkozna még. Mint egybeforrt szirmok ejtőernyőjével a szemérem. Odakinn feketén hullámzik a tó. Kitakarva borzongó bimbók. Ikerbóják, ringanak örökös hullámtörésben. Hosszú, csontos ujjak: sirályok csőre vergődő hal pikkelyes bőrét, kibontják szoros ruhájából az alsótestet. Most már visszavonhatatlanul meztelen. A köldöktől a mellekig iramló remegés. Felhúrozza a hegedű-estet. Moccan, ráng, megmered a szél vonója. Fenyő lombjában álmatlan fülemüle randalíroz. Fölhúzott lábak, fölhasad a hínár-illatú öl. A virradat bíbora bevérzi tó, ég határát. A móló szikláin tajték, moszat. És nincsen már a test, az árban elmerültek izmos lábak, inas karok, a duzzadt mellek sincsenek már és nincs a konyak-ízü öl, csak a szemek ijedt ingaórája van, csak a tébolyult szemek hintajátéka - s a fény csobbanva a partra ömöl. 71
