Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 6.)
CSÁK GYULA Háttér ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET 6. 30. A tolmácsnő már harmadszorra kiáltotta, hogy „Fizetek!” s a presszósnő harmadszorra énekelte, hogy ,Jövö-ö-ök!” De nem jött. Arra gondoltam, direkt akarta várakoztatni a türelmetlenkedő kis hölgyet, akit bizonyára korábbról ismert és nem kedvelt. Lassanként a helyiség fő attrakciója lett hangoskodásuk, amit a vendégek egy része látható rosszallással tűrt. Emlékezetembe idéződött a hadakozás, amit Bozsedárral folytatott a tolmácsnő reggel, a szállodában. Külön véleményen voltak azt illetően, hogy rendesen zajlott-e a felszolgálás és megfelelő minőségű étkeket kaptunk-e? Békeszerető közbelépésem akadályozta meg a viadal szélsőségessé fajulását. Zsebembe nyúltam és szokott pesti gesztusommal többfajta bolgár bankót nyomtam Bo- zsedár markába. Ettől aztán rögtön igazolódott a Lakmusz-teszt. Valamint az is, hogy helyesen jellemezte Bozsedárt a tolmácsnő, amikor azt mondta róla, hirtelen haragú, de mindig kész az erősebbek oldalára állni. Ezúttal nekem hódolt be. Kissé meg is hajolt, egynéhányszor tagadóan megingatta kopasz fejét, ami bolgárul ugyebár igenlést jelent, majd szó nélkül eltűnt a homályos étterem távoli zugában. A tolmácsnő nem volt nekem hálás. Olyasmit dünnyögött, hogy ne akarjam én rászoktatni az embereket a korrupcióra, meg vigyázzak a pénzemre, mert arra még szükségem lehet. Mire gondolt? Most, itt a presszóban is növekedett egy újabb, fizetés.körüli összecsapás esélye. Ehhez már nem óhajtottam asszisztálni. Engedélyt kértem, hogy kimehessek levegőzni és bámészkodni. Kettőt sem léptem az utcán, amikor megjelent mögöttem csapott vállú, ifjú kísérőm és a zömökebb termetű, új sofőr. Rám sem néztek, csak nyújtózkodtak a presszó ajtajában, mintha ők is frissülni akarnának. „Ezzel már így vagyunk - futott át rajtam. - Az én rangomat csökkentették, az autóm is kisebb lett, a sofőrömnek viszont megnőtt a sarzsija. Megsúgta a tolmácsnő, hogy főhadnagyi rangban van a gyapjas hajú a szervnél, ahogyan Túli Jóska barátom a titkos ügyekkel foglalkozó intézményt nevezi. A fiatalember minden mozdulata jelzi, hogy amaz a főnök. Csak az nem világos számomra, hogy énrám vigyáznak-e, vagy tőlem óvnak mindent, ami nem én vagyok?” Kétségtelen, hogy az újabban rendelkezésemre bocsátott autó nem limuzin volt, de azért meglehetősnek látszott. Elasonlított a Szabad Földnél használt Volgához, de nem az volt a márkája, ezt megnéztem reggel. Másodpercig nem sértette komolyan hiúságomat a márka milyensége. Kizárólag az eszemnek adott munkát vendégrangom homályos indítékú leminősítése, amit - más tünetek mellett - az autóváltás is reprezentált. 107
