Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Szepesi Attila versei
SZEPESI ATTILA Berzsenyi Egyházashetyén Ki vagy te, fényes csillag az óvilág Sötét ködében, Berzsenyi Dániel? Hetyei portán testes úrfi, Porköpenyes, szava-sincs mogorva. Pipát pöfékelsz, járod a páskomot, Megsüvegel vén pór meg a kiskanász. Tapad csizmádon sárkoloncban Tüske-bogáncs, leveles varádics. Méhesbe térsz s míg zümmög a tízezer Szárnyas leikecske - jár ki-be szorgosan, Fellapozod kedves Horácod: FIó lepi már a magas Soractét... Előtted ködbe foszlik a Ság csúcsa, Kéklik a Somló...Száll seregély-csapat. Távol szüreti nóta csendül: Fújja szedő - teli már a puttony. Vakvarjut kerget réten a kósza szél. Ordögszekére száll garabonc diák. Alkonyul. Denevér csapong és Szól a kolomp. Hazatér a konda. Bort innál - nincsen nálad a kiskulacs. Pipád se füstöl - nincsen a szűzdohány. Holdfény se... Haza kéne menni. Csörgedező patakod követve indulsz a parton. Rádcsap a lusta köd. Tüskebokorba téved a lépted és Árnyéktalan botolsz a mezsgyén. Szortyogatod keserű pipádat. 105
