Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Vasadi Péter versei

nagy falinaptár karmazsin hátteréből kiszéplenek, a csúf púpot formálják, tologatják az új (fakó) lakók, nem durván, undorodva, csak gondos közönnyel, de még egy hasadozó, ezüstzöld lámpabúra érkezik, s úgy ül a dombtetőn, mint öntüzére ítélt nyomorúság megroggyant koronája, s végül az öreg lábnyom repül, akár két áttetsző talpbetét; és elvégeztetett. Bekanyarodik máris a sarkon az öttonnás két darujával a hatkerekű konténerhordó Leviatán,

súlyosan csöngő láncokon felcsörlőzi a hagyatékot, s eldörög.

Az öreg meg fényév-taposta mezsgyén, csillagképek közt sétál s matat derűsen, mielőtt hazatérne, gondolván: mint vastag botjával tette itt, még egyet kóborol.

Ajánlat

Az arc - „mint olyan” - csoda.

De minthogy belül az,

és bent rejtőzködik,

s épp hogy megvillan

kint, ne nézzetek

túl gyakran a tükörbe.

6