Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Freud papa színt vall
sem vagyunk. Addig nem leszel teljesen, igazán, abszolút egyedül, amíg meg nem szabadulsz önmagadtól.« ízig-vérig magyar zsidó vagyok, és lehetetlen volna földrajzi határainkon kívül élnem; a Trianon előtti határokra gondolok. De gyűlölöm azt, aki csak azért magyar, hogy magyar legyen. En mindenkinek a testvére vagyok, és megvetem azt az embert, aki egy elvont nacionalista eszmének áldozza magát, csupán azért, mert bekötött szemmel szereti hazáját. A jó beduin közelebb áll hozzám, mint a rossz magyar. Ügy vagyok zsidó, hogy a csontom velejében is Magyarországot érzem. De mindenekelőtt az egész világ embere vagyok, minden lénynek testvére. Elismerem, hogy túlságosan művelt vagyok, és ez sokakat ingerel, sőt gyanakvásra késztet; nem ritkán engem magamat is. Azt mondják, »csöpög belőlem a könyvkultúra«, megátalkodott Bildungsphilister vagyok, aki teletömi a fejét nyomtatott betűvel, de alig van hús-vér valósága. Azt mondják, a levegőben gyökerező Lujbnensch vagyok, aki attól való féltében, hogy ostobának látszik, túltáplálja az agysejtjeit, és mindent jobban tudó, mindenre intellektuálisan reflektáló okostojás lesz belőle. Pedig talán jobb ösztönösnek és ostobának, sőt radikálisan ostobának lenni, mint a szentek, mint Szent Ferenc vagy Kalkuttai Teréz... Száz szónak is egy a vége: akár fiatal az ember, akár öreg, leginkább az árnyalt, sok szempontú, lankadatlan megértést érdemes gyakorolnia. En már régóta csak a megértésben törekszem radikalizmusra. Megértem a legyet, amelyik ráragadt a légypapírra, annak meg, amelyik még nem ragadt rá, igyekszem megmutatni, hogyan kerülheti el, hogy ráragadjon. Nem vagyok se bal-, se jobboldali, mert a baloldali- ság, akárcsak a jobboldaliság, az emberi ostobaság megnyilvánulása csupán; voltaképp mindkettő az erkölcsi szélütés egy-egy válfaja. Olvastam egyszer egy hittudósról, aki meghirdette az igazhitűeknek, hogy az utolsó ítélet napján Isten megbocsátja a fekete szakállúak bűneit a fehér szakállúak kedvéért, a fehér szakállúak bűneit meg a fekete szakállúak kedvéért. Hát én nemigen követhetek el bűnöket, mert, mint látja, énnekem vörös a szakállam...” 78
