Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - "Egy korty tenger": Beszélgetés Fekete Gyulával

lén-Abauj volt - Putnok, Velezd, Hét, Dobücsány - ez egy csomóba tartozott, vagy Geszt, Sály, Daróc ott voltam mendikás is, meg legátus is. Geszt, Sály Daróc. Ez azt jelentette, hogy akkor háromszor kellett prédikálnom az ünnep első napján délelőtt, háromszor délután, és másnap megint háromszor délután. Mindegyik egy völgyben van, tehát mikor befejeztem az első prédikációmat, én nem vártam meg az éneklést, mentem tovább, s amikor megláttak a hegy tetején, hogy jön a diák, akkor elkezdték a harmadik harangszót, az ugratóst, és mire leértem, ott is felállhat- tam a katedrára, leprédikáltam, mentem tovább, ott is megláttak a hegy csúcsán, és elmondtam a harmadikat is. A másodikra már egy kicsit bedühödtem és leültem, akkor, amikor megláttak, és addig kellett nekik harangozni, amíg le nem mentem.

A prédikációkat saját maguk írták.

Nem magunk. Akkor visszacsatoltak a Felvidékről egy területet, tehát megszaporodtak a legációs helyek, és mi, hetedik-nyolcadikos nagydiákok is elmehettünk prédikálni. Tehát nemcsak a teológusok, és nemcsak a prepák, a tanítóképzősök, hanem mi is. Persze, sorjában kellett választani, tehát a legkisebb helyek nekünk jutottak. Kázsmárk, Lény, Rázsony, Sáp, Berencs, meg ilyenek.

Volt, amit én írtam, a legkeservesebb volt az első eset, Egerlövő, Tiszavalk. Ezt választottam, Kövesden kellett leszállni a vonatról, s úgy számítottam, hogy négy-négy és félóra volt akkor Sárospataktól Kövesdig az út, hogy én megtanulom az idő alatt a három prédikációt,

Mert magát már nem kérdezték ki.

Azt mondta a szenior, te úgyis meg tudod ezt tanulni. Engem nem kérdezett ki. És én úgy voltam, a vonaton majd megtanulom. Igen ám, de otthon felejtettem az elek- ciós könyvet, amelyikben a három prédikáció benne volt, csak a textusokra emlékeztem. És kínnal énnekem kellett a három prédikációt kitalálnom. Ezt én emlegettem is, amikor itt prédikáltam az Egy korty tengerben, már akkor is volt, amikor nekem kellett kitalálni, hát most is.

Ez már a költő magatartása volt, akkor már megjelentek versei.

Igen, önképzőkörben voltak pályázatok, megpályáztam természetesen, én is írtam verseket,

Amit én ebből olvastam, nem is voltak rossz versek, de a prózaíró versei voltak.

Nézze, éppen most dolgozom a hatvanéves közéleti naplómon. Negyvenegytől, mert amikor önképzőköri elnökké választottak, én attól számítom. Előtte is megtörtént, de attól kezdve mindig belebeszéltem a közéletbe. Negyvenegytől kétezerig, ez hatvan év. És ennek a hatvan évnek a naplóját állítottam most össze, jó felét kiszelektálom az írásaimnak, mert nem hiszem, hogy beleszorul háromezer oldalba.

Tudja, hány kötete jelent meg?

62