Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Tornai József versei
hogy agyamnak se hiszem el: vigasz, hogy ez az itt is, ott is barna rücskös arc, belül még mindig ugyanaz, mint azé a nevetgélő kisfiúé, ki elindult az ismeretlen mély felé, az élő emberhúst öklendező jövő szájába. A csontos áll, a homlok megmaradt. Húzzátok ki hasamból szöges karotokat! Fűbe dőlt fétis Reves fétis a fű között: a semmi, a semmi sem örök. Lepattogzott szilánkjait nem rakja vissza régi hit. Ha azt hiszed, hogy van világ, hol nem rothadnak glóriák, magadnak mondasz ellene, vakságodnak kigyúlt szeme. A fétis-halál kezdet és éj, mert fényességbe vész. Haldokló fenyő Tudtam, hogy megöli az északi szél. De így? Nem derékba töri, ágain köszörüli a fogát? Tűleveleit zabálja le? Jaj, óriás, misztikus bukóhullám! O győzhetetlennek képzelt démona a tavaszi emberáldozásnak! Mi történt itt, hol Nap, Hold, Ég dicsérte buja magadra ébredésedet? 58
