Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Sajó László versei

jaj gyerek ő beteg úgysem tudna szegény szopogatni csontot a bőrt is a húst le csontgyerek őneki annyi

nagybetegen segít isten mondta a doktora szépen majd kiabál ha segitsen van ropi nem marad éhen

plüssmacikat kivigyétek vége a látogatásnak én vagyok itt vagyok élek jaj de ki fekszik az ágyban

ágyamon angyalok ülnek körben a doktorok állnak meghalok ó anyu szülj meg szóljatok édesanyámnak

Anyu, én utoljára vagyok itt.

Utoljára kérek tőled valamit.

Utoljára fűzöm be a cipőm.

Utoljára. Nincs már hátra sok időm.

Utoljára eszem meg a reggelit.

Ne jöjjenek holnap. Üzenem nekik.

Ne hozzanak több fahéjas kalácsot.

Aki vasárnap itt volt, utoljára látott.

Utoljára mostam meg a fogamat.

Utoljára néztem meg a tükörben magamat. Kopasz vagyok és kövér, mint a daganat. Utoljára mondok ki ilyen szavakat.

Ne vegyetek több játékot nekem.

Utoljára vegyetek ölbe, játsszatok velem.

Nem kell csinálni semmit, csak fogni a kezem. Akkor halok meg, ha verejtékezem.

15

(utoljára)