Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Pete György: A megfogható megfoghatatlan

Moore-ral. De általában is elmondható, hogy az alkotási folyamat gyökere az, amikor a művész befogadóként megérez valamit. A külvilág az ihlető, a művész - más módon - ihletőnk kíván lenni és megteremti, rögzíti mások számára is átélhetővé teszi a jelben saját átélt élményét. A többi nem az ő dolga, ránk, befogadókra tartozik.

Végül Kodolányi László, a művész megélte az „örök magyar sors” jóvoltából a maximális kényszereket, s kénytelen volt zseniális megoldásokat találni, a szükségből erényt kovácsolni, hogy minimális eszközeivel hiteles művészként megvalósítsa elképzeléseit. (Nálunk a Múzsa mindig mezítlábas, a művész mindig kiszolgáltatott. S az utókor filoszai dörzsölhetik tenyereiket: micsoda gazdag múlt! Nem győzik felfedezni a félreismert zseniket. Persze nem mindenki az, akiről ezt képzelik...)

Csúcsa-e életművének a régi, főleg paraszti tárgyakból alkotott szoboregyüttes, a feldíszített kapuk? Mindenesetre ihletforrások. Kérdezik a befogadót, aki a maga világa szerint értelmezi e jeleket. Hasonlatosan a Rohrsach- teszt tintapacnijához. De többek is ennél jóval. Ősképek, sorsszimbólumok. Magukba szívnak, kontinuitást teremtenek Téren és Időn át. Átélhetjük bennük nem csak kis individuumunkat, hanem nembeliségünket, egyetemességünket, teremtett örökkévalóságunkat.

Városszalonaki címersorozat, 2004

7