Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között
lami mérnökféle lesz a lányod... Ááá, itt valami nincs rendben, ebben a családban. Még az unokámnak is ilyen ötlete támadt, hogy az meg Stuttgartból nó'sült. Persze, mert itt a fél világ megfordul, hát ez még Ausztriában sem talált. No, ez a nő legalább gazdag és szép is, de ő is abbahagyta a tanulást, amint belebolondult az unokámba. Mert azt el kell ismerni, hogy ez a fiú valóban snájdig. Szerencsére a nagyapja külsejét örökölte. De a te menyed, az sajnos tiszta anyja. Bekopogott a szobalány és megkérdezte, hogy felhozza-e a reggelit, vagy óhajt-e a nagyságos asszony lent a nagyságos asszonnyal reggelizni. Zita félt, hogy e mögött a hosszú beszélgetés mögött már úgyis összeesküvést sejtenek, hát úgy határozott, hogy lemegy. Bár már kávézott, de valamit azért még majd harap. Zita hát másodszor látott reggelihez. Ezúttal a ház úrnőjével, és míg ettek, egész idő alatt arról beszéltek, milyen legyen közös unokájuk kelengyéje. Reggeli után a háziasszony átvezette Zitát a fiatalok kétszobás lakosztályába, hogy megmutassa azokat a holmikat, amiket már megvásároltak. Ezek is megtöltöttek egy jókora polcot, de ez csak a legszükségesebb volt, ami nélkül nem lehet az esemény elébe nézni. Úgy határoztak közösen, hogy egy cégnél kiválasztanak rózsaszín és kék garnitúrát mindenből. Mindkét féle itt lesz a lakáson arra az időre, aztán vagy a rózsaszínt vagy a kéket tartják meg aszerint, hogy fiú lesz az újszülött vagy leány. No de elvben mindenképp össze kellett állítani a kelengyét és e célból végignéztek néhány babadivatlapot. És ha már ott voltak a fiatalok lakásában, a háziasszony egy-egy pillantást engedett vetni a szekrényekbe, hogy Zita lássa a leánya pazar felszerelését. Egy külön kis helyiségben foglaltak helyet a nemesfémből készült evőeszközök, porcelánok stb., amiket majd csak akkor vesznek használatba, ha a fiatalok külön háztartásba kerülnek. Egyelőre együtt élnek a szülőkkel, de az apa elvei szerint fizetnek egy meghatározott összeget a háztartáshoz. Hja! A fiataloknak is meg kell tanulni, mi az élet. Üjfent elnézegették az albumot, mely az esküvői képeket tartalmazta, a háziasszony nem szűnt meg magyarázni, hogy azon ki kicsoda. Szép volt a templomi felvonulás, de még szebb a vacsora a nagyszálló márványtermében. Képek az asztalokról hosszában, keresztben, képek az egyes tálakról. Egészen közelről egy-egy teríték és színes kép a használt barokk evőeszközökről. Végül a zenekar. A feltárt zongora láttán Zita ajkán kicsúszott a megjegyzés, pedig Isten látta lelkét, nem akart rosszmájú lenni.- Kár, hogy nem tanult a mi kis Líviánk zongorázni. A zene megnemesíti a fiatal házasok életét.- Oh, sose búsulj ezen, látod ott a zenegép. Ez sokkal egyszerűbb. A ház ura reggelenként két órát töltött az üzletben. Ebben a pillanatban berobogott a gépkocsija. És ezzel le is tudta napi munkáját. A többi a fiatalok gondja. Érkezésére Zitán végigfutott a rémület, mert közeledett a lovaglás órája. Egy pohárka snapszot ittak meg együtt a hallban, aztán Kurt is és Zita is elvonultak öltözni. Gépkocsival utaztak a farmig, amely egyik kisebb terjedelmű, de csodálatos fekvésű tó közelében feküdt, beékelődve az erdő szélébe. A farm nyilvánvalóan a lovak miatt volt, de a család, amelynek gondozására bízták, más állatokat is nevelt, így takaros kis gazdasági udvarra érkeztek, az udvar minden pontjáról olyan 91
