Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között
ség nincsen. Az én férjemnek volt egy tisztességes foglalkozása: órás volt. De órás volt már az öregapja is. Órás és ékszerész. Ez nagyon szép és becsületes foglalkozás, amire megtaníttattuk a fiunkat, csakhogy ő már régen nem órás. Mint tudod, hatalmas óra, ékszer és csecsebecse üzlete van. Ennek az üzletnek valahogy a kritikus idők is többet használtak, mint ártottak. Most pedig ez a nagy idegenforgalom. Szóval a fiam nagyon ügyes és okos üzletember, de szerencséje is volt.- A kedves fia rendkívüli tehetség lehet - jegyezte meg Zita és a mondat tökéletesen sikerült.- O, igen, bizonyára nagyon tehetséges üzletember, én elismerem, csakhogy én messzebbről ismerem az életet. Egyszer fel, egyszer le. Egy órás az mindig órás, de egy üzletember, ha megbukik, akkor semmi.- Én orvost akartam nevelni a fiamból - mondta ki akaratlanul Zita. Mindeddig eszébe sem jutott volna, hogy ezzel a családban valaki előtt elő merjen jönni.- Na, látod, az is egy nagyon rendes foglalkozás. Szerintem minden férfinak legyen foglalkozása. De - ha rágondolok, kétségbeesem - az unokám még az órásmesterséget sem tanulta meg. Csak úgy vezeti az üzletet, mert hiszen legnagyobbrészt most már ő vezeti és éli világát. Én nem hiszek annyira az életben, hogy ezt egy olyan biztos dolognak tartsam. Ugye, te megértesz? Zita valóban lelkesült ezért a bölcs szavakért, amiket nem is várt az öregasszonytól.- Oh, teljes mértékben. A túl nagy lelki rokonság azonban olyasmire ragadtatta a nagyanyát, amitől Zita megrémült és az ajtóra kellett minduntalan tekintenie, nem lepi-e meg őket valaki.- Na, látod, ilyen feleség kellett volna az én fiamnak, aki lát az orránál tovább és nem kápráztatja el az a sok valódi és hamis ékszer, ami az üzletünkben csillog. Még nem is láttam a menyemet, már megvolt a véleményem. Burgen- landból hozta. Hogyan hozhat valaki ide Burgenlandból menyasszonyt? Te is messze vidékről jöttél, de te más vagy. Csak elnéztelek benneteket tegnap, amint egymás mellett álltatok a menyemmel. Olyan volt melletted, mintha a szolgálód volna.- Szent Isten! - Zita legszívesebben elmenekült volna ebben a pillanatban.- No csak ne tiltakozz! Sajnos, hogy így van, de meg kell mondanom, ami a szívemen, az a számon. Nem tudom, hogyan van ez odaát a magyaroknál, de benned van valami scharm, meg a fiadban is, azt meg kell hagyni. Kár érte, hogy ilyen anschuss foglalkozása van. Nekem mondhatják, hogy ebből meggazdagszik, mert a vendéglátóiparban is a gépesítésé a jövő és itt lassankint mindenki vendéglős lesz, mégis igazad van, jobb volna, ha közönséges orvos volna. De hát itt nem tanul ebben a családban senki, még Lívia sem, a te menyed. Egy gazdag család lánya és számlákat ír abban a sufniban. Még zongorázni sem tud, csak gramofonozni. Mondd, a te lányod tanul valamit?- Felsőbb fokú vegyipari technikumba jár.-Nem tudom pontosan mi az, kedvesem, de bizonyára szép dolog. Látod az igen, azt mondod, hozzánk képest szegények vagytok, ne vedd sértésnek, és va89
