Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Gángoly Attila: A túlvilágkutató hagyatéka
- Ott van példának okáért az a francia, valami Saint-Yves, a teljes netfe most nem jut eszembe, aki azt bizonygatta, hogy egy szép nap megjelent nála Párizsban egy rejtélyes afgán vagy indus... Állítólag ez a személy fedte föl eló'tte a hétpecsétes titkot, a Világ Monarchájának székhelyéről, Agarttháról, melyet aztán Saint-Yves részletesen le is írt a Mission című könyvében. Ez a mű befolyásolta a korszerű politikai gondolkodás nem egy képviselőjét, mint azt ön is tudja... Tudatlanságomról újra mélyen hallgattam, megelégedve egy hozzáértő bólintással.- Dióhéjban arról van szó - hadart tovább Stein -, hogy föld alatti városok vannak Agartthában, ahol a szent nyelveket tanulmányozzák, olyan odaadással, amilyennel Körösi Csorna tanulmányozta a tibetit. Agarttha bölcseinek célja az, hogy eljussanak az egyetemes nyelvhez. De foglalkoznak biológiai kísérletekkel is, rendkívüli képességű állatokat teremtenek, mindenféle szörnyeteget. .. Ha pedig túlságosan nagy titkok nyitját feszegetik, megesik, hogy a levegőbe emelkednek!- Maga elhiszi ezt?- En nem, de a néhai unokatestvére elhitt belőle valamit, mert egyszer azt mondta, hogy létezik egy ellenvilág, ahol szörnyeket teremtettek, ha nem is úgy, mint Saint-Yves leírásában. Igaz, erről nem volt hajlandó többet elárulni... * A vacsorához ivott testes bor éppúgy a fejembe szállt, mint Stein választékos, nevekkel és címekkel megtűzdelt szóáradata, így csakhamar jó éjszakát kíván- tanij s Dáviddal a sarkamban nyugovóra tértem... Am másnap pirkadatkor a kalmár mondott valami különöset, mikor már a bakon ült, s kezébe ragadta a gyeplőt is:- A maga helyében nem maradnék túl sokáig ezen a helyen. - Azzal a vendéglátásért cserébe átnyújtott egy kisebb zsák vágott dohányt. Ekkor jutott eszembe, hogy ki szerettem volna faggatni Tituszról, de kínos mosollyal csak annyit kérdeztem:- Rám akar ijeszteni, barátom? Stein azonban válasz helyett némán búcsút intett, és megrántotta a gyeplőt, mire fölnyerített az izmos hegyvidéki ló. Hintázva lódult meg az olcsó árutól roskadozó kocsi, majd nemsokára eltűnt azon az úton, amerre a postát is szállították... IX / A FÉLBESZAKADT LEVÉL Tulajdonképp Stein látogatása volt az oka, hogy elhatároztam: tüzetesebben szemügyre veszem unokafivérem munkáját. Ekkor már nem láttam más megoldást, mint hogy rokonom rendezetlen papirosai között keressek magyarázatot a kastélyban elő-előforduló tüneményekre. A földszinten találtam is egy befejezetlen levelet az íróasztal mélyén. Nekem szólt, s kiderült belőle, hogy Titusz tudatában volt egészsége rohamos 47
