Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között
már neki. Azt hiszem, vége az ő házasságának, de ne higgyék, hogy velem közlékeny ebben a dologban. Tőlem az is lehet, hogy már megegyeztek a válásban, az is, hogy valamelyik udvarlójával már házasságról beszélnek. Csak élek köztük, mint egy kuka, holott egyáltalán nem vagyok erre ráutalva, sőt ők szorulnak folyton énrám. Na mindegy, ennek a kis maszatnak gondját kell viselnem. Felkapta Viliit és két csókot nyomott az arcára. Aztán közel hajolt hozzánk.- Hogy mi volt itt az este! Ugye, uram, észrevette, hogy itt valami van. Csakhogy nem tudta mi. De én igen. Én törzsvendég vagyok. Még egyszer körülnézett, nincs-e valaki a közelben a háziak közül. Ezt nem is értettem, hiszen magyarul beszéltünk. Vagyis hogy ő mesélt és megelevenedett előttem a tegnapi színjáték. Angelo, mikor belépett az ajtón, mindjárt tudtára adta egy pillantással Irénének, hogy megbízatását teljesítette, de hamarosan azt is, hogy csak vacsora után számol be, mert éhes, mint a farkas. A megbízatása pedig az volt, hogy információkat szerezzen Elfi legújabb szerelméről. Közelebbről arról a fiatalemberről, akivel ebben a percben is ott beszélgettek egymásba elmélyedve a pulton keresztül. A fiatalember hatalmas spanyol gyártmányú gépkocsin érkezett. Olyanon, amely ezen a helyen is feltűnést keltett... Vacsora után az egykori házaspár, amint azt már megírtam, odahúzódott a kályhaellenző mellé.- Nos, mi van? - kérdezte Irene.- Szedd össze magad és nehogy hisztériás jelenetet csinálj!- Mit akarsz mondani?- Lényegében mindent tudok. A lányod, akinek számára vártad a mesebeli herceget, ezúttal egy sofőrt talált magának.-Mit?- Igen, egy egyszerű, szabályos sofőrt. Vagy talán nem is olyan egészen egyszerűt. Mint kiderült, valamilyen magas rangú torinói papot szolgál. Éntőlem lehet akár püspök is. Mindenesetre nem akárki, ha ilyen kocsival jár.- S mit keres itt a püspök hétről hétre? Szamárságot találtál ki, Angelo, nem, ez lehetetlen.- Nagyon is lehetséges, a főpapok éppúgy megkapják a reomát, mint bárki más és őkegyelmessége kitüntette városunk gyógyforrását, ahol hetenként kétszer megjelenik. Sőt itt tölti az éjszakát, hogy fürdés után ne kelljen kitenni magát az út fáradalmainak. És ez az éjszaka a jelenlévő sofőré, aki ilyen alkalmakkor a lányodat kitünteti barátságával. Iréné megviselt szívére tette a kezét. Néhány másodpercig elgyötörtén hallgatott, aztán kitört.- Szóval egy sofőrt szedett fel! Atkozott bolond gyerek! No, most aztán kap a fejére.- Csak nyugalom. Ne csinálj feltűnést... Körülbelül ezt a két utolsó mondatot hallotta a kályhaellenzőn keresztül Elza a pincérlány és azért jelent meg az arcán az elégedett mosoly és ezért volt a gúnyos pillantás, amellyel a szerelmeseket végigmérte. Irene, valóban nem csinált feltűnést. Mint tudjuk, bevezette lányát a külön74
