Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között

tette a fejét, majd összecsapta a kezét és úgy is hagyta, mintha imádkoznék. Az­tán még hátrább húzódtak egészen a kályhaellenző mögé és ott izgatott be­szélgetést folytattak. Elza, a pincérnő ekkor belépett az oldalsó ajtón, hosszú­kás tálon hatalmas, dagadó ízes palacsintát tartva a kezében s hozzá melegített kistányérokat. Egy-két másodpercre megállt a kályhaellenzőnél, mintha valami meglazult volna a kezében, de mozdulatán látni lehetett a szándékosságot. Azt kellett gondolnom, hallgatózni akar. Bizonyára elég volt neki egy vagy két el­kapott szó. Elégedett mosoly jelent meg az arcán, aztán mikor elment a pult föl­ött összehajoló fiatal pár mellett, félreérthetetlen gúnnyal nézett végig rajtuk. Iréné előjött a kályha mögül, foltosán kipirosodva, ahogy a harag az ilyen fe­hérarcú teremtéseken megjelenik. Néhány szót mondott határozott hangsúllyal a lányának, majd ment tovább. Elfi intett a fiúnak, hogy várjon és követte az any­ját. Megkerülték a pultot és elmentek a hátsó ajtón, amelyet eddig észre sem vet­tem. Mint később megtudtam, úgynevezett különterem volt ott. Talán tíz per­cig lehettek ott benn, akkor nagy lendülettel feltárult az ajtó, kivágódott rajta Elfi. Kint azért lelassította mozdulatait, hogy ne keltsen feltűnést, barátjához ment, azt kézen fogva vezette a mögöttem lévő asztalhoz, ahonnan a tűzoltó el­távozott. Itt a jelenet elvesztette volna pantomim jellegét, ha tudtam volna ola­szul. De olaszul nem értek és izgatott, gyors hadarásuk csak annyi volt szá­momra, mint az alábbi heves gesztusok. Az olasz fiú italt rendelt Elzától. Beszéd közben szaporán ittak és igyekez­ték elkerülni az anya tekintetét, aki később szintén előjött a különteremből. Sze­rencséjükre megsűrűsödtek kicsit a vendégek s egy időre elterelődött róluk a fi­gyelem. Sőt, Elfi néha kénytelen volt felállni és Elzának segíteni a pultnál. Körülbelül egy óra elteltével Angelo odament a fiatalokhoz és úgy gondo­lom, több tiszteletet követelt Elfitől az anya számára. Elfi azonban olyasmit fe­lelhetett, hogy majd éppen tőle fog tiszteletet és megbecsülést tanulni az illető hölgy iránt. Sebes vitatkozásba kezdtek most ők is olasz nyelven. Végül Elfi fel­állt, kiszaladt az oldalsó ajtón. Negyed óráig lehetett távol, amely idő alatt a fi­atalember rendezte a számláját. Akkor Elfi megjelent a legújabb divat szerint fe­hér halinából készült és bőrszegéllyel díszített kabátjában és kurta köszönéssel elhagyták a helyiséget. Elallottam kívülről a gépkocsi ajtajának csattanását, és ahogy a motor felzúgott. Mikor az általam ismeretlen okból felzaklatott kedélyek lecsillapodtak és megfogyatkoztak a vendégek, Iréné bemutatta nekem Angelot azzal a jóindu­latú ajánlattal, hogy egykori férje segítségemre lesz a balesetemmel kapcsolatos ügyes-bajos dolgaimban. Mindjárt hozzá is fűzte, hogy ezeknek a dolgoknak An­gelo a legjobb ismerője. A jóképű olasz leült az asztalomhoz. Nem kellett részletekbe menően elmagyaráznom helyzetemet. Angelo min­dent tudott. Balesetemről értesült a helyi újságból, üzletfeleivel való beszélge­tés közben és főleg a benzinkutaknál. Híven nevéhez Angelo csupa szív volt, csupa segítőkészség, csupa jóakarat.- Uram, ön talán nincs is tisztában a helyzetével. Lehet, hogy fogalma sincs, milyen nyeregben ül. Mit tudnék én kihozni ebből! Micsoda tiszta eset! Az én legutóbbi karambolom mennyivel komplikáltabb volt és majd nézze meg 70

Next

/
Thumbnails
Contents