Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között
Hátranéztem. Egy tűzoltó volt. Acélsisakja ott pihent előtte az asztalon. Egyedül ült, jócskán ihatott már és beszélgetőtársat keresett. Nekem nem volt kedvem ehhez a társalgáshoz, azért óvatosan visszafordítottam a fejemet. De már későn volt.- Na, mit gondol uram - szegezte nekem a kérdést -, megsemmisítik a választást? Fogalmam sem volt, milyen választásról beszél és nem is akartam semmi áron az osztrákok belügyeibe avatkozni, úgy tettem, mintha nem hallanám.- Nem mer nyilatkozni, ugye? Na, nem tesz semmit. - Ekkor három asztalon keresztül odakiáltott egy magányos idős hölgynek.- És önnek, nagysám, mi a véleménye? Az asszony mondott valamit, de nem értettem a kissé emelkedett hangulatban, amely az iménti jelenetet kísérte a teremben. Minden bizonnyal nagyon rá volt szorulva a társalgásra, mert a hölgy közömbös szavaira kihúzta a mellét és nyilatkozott.- Na ja! Magának mindegy! Tudhattam volna. Mostanában itt már mindenkinek minden mindegy. Maga semleges és így jól érzi magát. Majd meglátom meddig. Ettől visz el bennünket az ördög, ettől a nagy semlegességtől. Az uraság semleges, az asszonyság semleges, Aosztria semleges. Szép kis dolog, aztán majd egyszer csak felébredünk. Ott a kommunista Magyarország mellettünk állig felfegyverkezve. A mi hadseregünk meg hol van? Nem fontos, mi? Mert semlegesek vagyunk. A kommunizmust azért nem szeretné ugye, de semlegesnek lenni, az igen. Az jó kis dolog! Csakhogy ebből sokáig nem élünk meg, asz- szonyom. Ennek az üzletnek vége... Na ja, vannak semleges országok, akik erre is zsarolnak egy kicsit, arra is, de mi csak semlegesek vagyunk és mi van nekünk abból?... A pensiósnő megsokallta.- Hagyja már abba, Binder úr. Menjen el holnap tüntetni Klagenfurtba, ha mindenáron politizálni akar, de az én vendégeimet hagyja békén.- Szóval maga is, Gabrinovicsné. Maguk mind nagyszerű semlegesek, de azért a németekből élnek, meg az angolokból! Vagy jönnek magának ide a pénzüket költeni az oroszok, a románok, vagy a magyarok?- Apránkint majd az is meglesz. Azt hiszem, ez az udvarias megjegyzés nekem szólt, de én hallgattam. Elsa a békesség kedvéért bedobott egy schillinget a wurlitzerbe. A tűzoltó egy darabig vele dúdolt, ivott, aztán túlkiabálta.- Aosztriának erős és ütőképes hadseregre van szüksége. Meg is lesz. Az Isten nekünk adta a Töplici tó kincseit. Mért adta? Azért, hogy szervezzünk belőle ütőképes hadsereget. ATöplitzi tó kincse kötelez. Megértették? Azt a kincset hadfelszerelésre kell költeni, mert az nem akármilyen kincs. Azt akármi másra felhasználni hazafiatlanság! Egy indulót kezdett dalolni, melynek a szövegét nem értettem, a dallam nem volt ismerős. Nem kísérte senki a nótájában. Keserűen legyintett, aztán felállt, hóna alá vette a sisakját.- Frau Gabrinovics! 68
