Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Kiczenko Judit: Arany János: Születésnapomra

a többivel összevetve példa lehet - a már említett - időben változó önarckép-, énképalkotásra.

ITT NYUGSZIK ARANY JÁNOS

SZERKESZTŐ.

SZÜLETETT 1817 MÁRCIUS 2-ÁN. MEGFIALT

.........

N

incs végezve itt még e cikk,

Folytatása következik:

En-Uram, légy én-szerkesztőm,

Üj folyamban újra kezdőm.

Egy másik korai Sírvers azt a gondolatot rögzíti, hogy a halál minden ember közös sorsa, a halálban minden ember egyenlő:

Élt, szeretett, meghalt; nincs hézag utána nemében;

Jó emlékezetét őrzi utódja: elég!

Ez az 1869-es disztichon logikai szerkezetében és a haláltánc-jellegben hasonlít a Sejtelemhez. Az örök körforgásnak megfelelő, általános törvények szerint megélt élet lezárul, de a gondviselés biztosítja a folyamatosságot, az életet az utódban.32

Illyés műve alapjában és lényegében tér el Aranyétól. Kis sarkítással azt mondhatnánk, hogy a hangsúlyozott és látszólag imitált részletek inkább a különbséget hivatottak jelezni. Ha a parafrázist klasszikus, antikvitásban rögzített követelményei szerint fognánk föl, Illyés verse nem lenne annak tekinthető, hiszen nem adja vissza az eredeti mű szellemét. A variációra, az egyéni interpretációra helyezi a hangsúlyt, ami annál bravúrosabb, mert - mint láthattuk - megtévesztő hűséggel imitálja a forma adta lehetőségeket. A cím tipográfiai megoldása a két 7-es számmal már a kaszát (vagy sarlót), a halál középkortól állandósult attribútumát idézi, amely az utolsó sorban nevén nevezve meg is jelenik. így a kis költeményt a Halál kaszájának képe fogja keretbe. Nem is egyé, hanem egyszerre kettőé, amelyek fenyegetően, elzárva a menekvés útját fogják közre a megrettent, magányos lírai alanyt. Az utolsó sor hangsúlyosan figyelmeztet is a cím ilyetén értelmezésére („rengve a két kasza közel szelében.”). így kapja meg a vers struktúrájában funkcióját a kezdő sor „dupla” szava. Az első sortól eltekintve az Aranyéval összevethető sorok azzal ellentétet alkotnak. A második sorban a gondoskodó Isten általi kévébe kötéssel az individuum alkotóereje, „magvető”-képessége áll szemben. Megtudjuk, de csak a harmadik, a zárójeles sorból, hogy a megállapítás ironikus (súrolja az Illyés által oly kedvelt humour noir-t).

Első olvasatban a zárójeles kijelentő mondat hihető ténymegállapításnak tűnik. Hihetőségét az a közismert és közhelyszerű kliséhalmaz adja, amely a

68