Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Kiczenko Judit: Arany János: Születésnapomra

terve is írt. Az akkoriban költöttek valószínűleg elvesztek. Ezek egy része, még a nősülése előtti időből való, főként temetésre íródott ez volt az az alkalom, amelyre a felkérést nehezen háríthatta el.s Alkalmi verseket még akkor is írt, amikor elhatározta „lenni közönséges ember, mint más”,9 hiszen egybehangzóan kellemes, a jó társaságot szerető és élvezni tudó kedélyes emberként írták le őt ismerői. A későbbiekben keletkezettek egy része már életében közismertté lett. Fia írta: „Az alkalmi rigmusok kiszivárogtak a szőkébb baráti körből, melynek pillanatnyi felvidítására szánva voltak, s részint kéziratban [...] elterjedtek a közönség között.”10 Szász Károly azt jegyezte meg e vers-csoporttal kapcsolatban, „hogy, a mit csak úgy rázott ki a köntöse ujjából, az is milyen ép-kéz-láb, s mily tökéletesen jött ki onnan.”" A szélesebb olvasóközönség számára először Arany László tette kötetben hozzáférhetővé ezek egy részét, mintegy prológusaként annak a közel húsz évet felölelő vers-csoportnak, amelyeket aztán Barta János nyomán Arany apróműfajának nevezünk.12 Ismerve a korabeli közönségízlést, komoly elszántság kellett közlésükre. A szakirodalom sokáig nem is figyelt fel ezekre a ma már egyre jelentősebbnek tekintett miniatűrökre. Csak Barta János és Németh G. Béla értekezései állították egy század elmúltával ismét az érdeklődés középpontjába." A költői „szakma” azonban jóval előbb reflektált rájuk, elsősorban a spontaneitás és a virtuozitás, a játékosság és a filozofikusság találkozását értékelték e művekben, amelyek különféle imitációra is ösztönözték az „utódokat.”. Példaként Kosztolányi csacsi-rímeit, vagy az 1950-60-as évek költői társaságában rögtönzött tréfás sírfeliratokat, Weöres sok művét, Nagy László utolsó kötetének egy ciklusát, Illyés utolsó köteteinek számtalan versét említem meg - csak esetlegesen válogatva, s közel sem a teljességre törekedve.14

Arany László tartott fontosnak először publikálni és az alkalmi rögtönzések körében elkülöníteni egy speciális csoportot is, „a mit nem is barátai szántára írt, hanem egyes-egyedül csak önmagának.”15 A Hátrahagyott versek 1886-os datálású Bevezetésében több oldalon keresztül indokolta, hogy miért adja ki ezeket az apró rögtönzéseket. A rendkívüli léthelyzetre és az elviselésére kialakított „stratégiára” helyezi a hangsúlyt: a szembenézés, a tevékenykedés, a játékosság és a humor a fő kulcsszavai. Az életmű e szeletének jelentőségét nemcsak publikálásuk tényével, hanem első értelmezésükkel is Arany László ismerte föl, és osztotta meg az Arany-olvasókkal. Hangsúlyosan említi azt a még szűkebb csoportot, amelyet Voinovich Géza később „titkolt versek”- nek, „néma magánbeszéd”-nek nevezett el.16 Ezek egy része valamelyik születésnapja alkalmából keletkezett (Ötvenhárom év, Év-napra 1-11., és a Sejtelem külön címet is kapott Év-napra III).

Az alkalmi versek gazdag szakirodalmát olvasva, a legkülönbözőbb morfológiai, tematikai, műfaji stb. csoportosítások teszik egyre átláthatóbbá ezt az eredendően dús televényű szövevényt. Ugyanakkor - mint a kutatók is többször jelzik - szinte csaknem minden darab külön kategóriát követelne meg, ha másért nem, a szerzők kanonizáltsága, az alkalmak, a hangnemek, a verselés és a megszólítottak végtelen kombinációja miatt. Talán éppen ezért kerestem hiába az alkalmi versek azon csoportját, alcsoportját, amelybe beilleszthetném nemcsak a már említett Arany-darabokat, hanem az azzal rokonítható, hasonló

63