Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Torjay Valter: Köldökgombok

festőnknek, Tornyai Jánosnak mondta egy fiatal pásztor, hogy ha ő ecsetet venne a kezébe, akkor csak felhőket festene... Talán nem véletlen, hogy Pilinszky János versének illusztrációján feltűnik a korábbi, „köldökgombok” szimbolikájából ismert, üveggolyószerű motívum, ami Rónaszékinél a boldogság jelképe. Máskor a felhő létrává, afféle Jákob laj­torjájává lesz, amin át talán egy boldogabb létbe (Paradicsomba) visz az út? A „Védekező felhőfoszlány” esetében pedig mintha az ellenkező irányba vezetne a létra... Menny és pokol felhőkben elbeszélve. Feltétlenül felmerül a kérdés, hogy hová sorolhatnánk ezt a látásmódot a stílusok, izmusok tömegében? Kevéssé szeretem a kategorizálást, azonban összességében Rónaszéki Linda művészete látszólagos ösztönösségével a Paul Klee-, Miro-féle szürrealizmushoz is közel áll, akárcsak a poszt szentendrciség bizonyos reminiszcenciáihoz. Azonban ez a rokonság nem tudatos választás eredménye, mint az sok idősebb kortárs esetében megfigyelhető, inkább lelki rokonságról lehet szó. Egészen más a helyzet a szürrealizmus egyik előzmé­nyéhez, a szimbolizmushoz való viszony esetében. Rónaszéki Linda világa lel­kiségében sokkal közelebb áll kedvenceinek, pl. Gulácsynak, vagy Klimtnek idealizmusához, mint a szürrealizmus néha-néha előkacsintó dadaisztikus szarkazmusához. A tudatos jelképek, amik számos alkotásán visszatérően sze­repelnek, mint az üveggolyó, mely kerekségével, színességével a boldogság szimbóluma, inkább az egykori szimbolistákra emlékeztetnek. A „Nyújtózko­dó” is egy ilyen golyóbist szeretne elérni: nem más ő, mint az alkotó, a bol­dogság Szent Gráljának keresője. 60

Next

/
Thumbnails
Contents