Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Mánta György: Hurok

- Valamit kihagytál - mondta, miközben a hajával bajlódott, és a lábát terpeszbe húzta a kád eló'tti szőnyegen.

Fejembe szökött a vér.- Ott is...?- Persze.

Jobb kezemre fűztem a lepedő szárazon maradt sarkát, majd gyengéden a combjai közé nyúltam. Amikor a csiklójához értem, Marzia megremegett, s két combtövével ujjaimat a lepedő sarkával együtt foglyul ejtette.

Ekkor hagyott cserben az önuralom.

Marzia Faietti oly zabolátlanul szeretkezett, amelyhez foghatót addig még elképzelni sem tudtam. PIol jobbra, hol balra fordított, hol alám csúszott, hol fölém borult, egyetlen pillanatig sem maradt tétlen. Csókolt, nyaldosott és harapdált, simogatott és karmolt ahol csak ért, engem is arra buzdítva, hogy testének minden porcikáját a végletekig hevítsem. Az öntudatvesztés határán elégült ki. Amint lecsillapodott, fejét a nyakamhoz fészkelte, és karjával átkulcsolta a derekamat.- Maradj bennem - súgta.

FIosszú ideig feküdtünk így egymáson, mint akik szétválaszthatatlanul összenőttek. Amikor megérezte, hogy hímvesszőm az ő nedvekben gazdag, forró barlangjában is lankadásnak indul, kimért lassúsággal mozgatni kezdte a csípőjét, s a nyelvét többször is megjártatta az ajkamon.- Szeretsz?- Igen.- Mondd ki!- Szeretlek.- Nagyon?- Igen.- Mondd ki!- Nagyon szeretlek.

Marzia, mint aki felszólításnak veszi ezt a kierőszakolt vallomást, ismét rám szabadította a szenvedélyét. Őszintén csodálkoztam, mi több, büszkeséget éreztem, hogy győzöm erővel, mivel látogatóm legalább négyszer vagy ötször jártatta meg velem azt az utat, amelyről semmi áron sem mondott volna le, ha már egyszer nekivágott. Amikor az utolsó cseppet is kisajtolta a gyönyör forrásából, holtfáradtan elnyújtózott a lepedőn.- En is nagyon szeretlek... - lihegte jóleső bódulatában.

Amikor már álomba merülve pihegett a karomban, én egyre csak arra ügyeltem, hogy ne kövessem a példáját, és ébren maradjak. Nem szerettem volna, ha észrevétlenül elillan, mindenképpen számon akartam kérni tőle a zuhanyozás előtt tett ígéretét. Ez a tervem azonban semmivé foszlott, mert kimerültségemben én is elaludtam.

Morbidék érkezése előtt igyekeztem lecsillapítani magamban azokat az indulatokat, amelyek egész éjszaka háborgattak. Marzia ugyanis, kihasználva, hogy alszom, valóban eltűnt a lakásomból, s mindössze egy rövid, üzenetnek szánt levelet hagyott maga után.

51