Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Mánta György: Hurok

Hirtelen vakmerő ötletem támadt.- Régen ismeri azt a hölgyet? - kérdeztem olyan kihívóan, hogy magam is meglepődtem.- Persze.- írja le.

A férfi hiánytalan részletességgel válaszolt.- Középmagas, csinos, sovány, a bőre sötétbarna, a haja fekete.- A neve?- Suzanne Fürét.

I edd a kezed- Szóval francia?- Igen, de jól beszél magyarul.

Közömbös hangra váltottam.- Magát eltájolták. A barátom nem ezt a hölgyet kísérte el.

A szüleimtől rám maradt földszinti lakás egy hatalmas kertre nyílt. A presszós rejtélyek, meg a rakparton nyomomba szegődött alak annyira felbolygatták a fantáziámat, hogy mielőtt a zárba dugtam az ajtókulcsot, letelepedtem az egyik padra, mert szerettem volna még egyszer végiggondolni a történteket.

Többé-kevésbé légből kapott ötleteim latolgatását a telefon csörgése szakította félbe, mely kihallatszott a nyitott ablakon. Siettem a lakásba, és fülemhez kaptam a kagylót.

47