Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Tornai József versei

H-moll szonáta

Hányszor hallottam a h-moll szonátát a szerelmünk hangversenytermében!

A hajad mézszínét látom. Mi volt az az idó? Szerelem, hús-tenger, vakság? Nincs szád. Most öregen csak Lisztre gondolok, apátkalapjára, álom-filmre: megszakad, mielőtt a szerelmesek öle egymásba csapódott volna. O Liszt, ó zongora-gyönyör a csodálkozás bitófáján, ó asszony! A kettős csillag-gyilkosság helyén csak egy fekete, rácsokra szögezett szív.

Egy szelíd barátnőm halálára

Mindig tudtam, a vers a hazád és a rózsák.

S vigyáznak, míg lebegsz, az oximoronok rád.

Végső üzeneted tenger könyvébe súgtad. Siratják hal-szemek véres kopoltyúdat.