Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Tornai József versei
2 2 2 2 TORNAI JÓZSEF Nincs huszonegyedik század... Nincs huszonegyedik század és huszadik, tizenkilencedik se volt. Békés népek? Itt mindig sírtak a vér-uszadékos folyók. Lódögöket, tetemet, városokat dobáltak a tenger hullámai, az elüszkösödött gerendák, falvak vádjait a kereszt mondta ki, vagy a félhold, vagy a szvasztika, vagy a hatágú csillag, míg a Magasztosok teremtésről, jóságról, messiásokról írtak, a világ végét jósolták, ha nem javulunk meg, mire eljön az Ur. És nem javultunk. Mocsaraid porongján raktunk kunyhót gazdátlanul, örökscghagyó mindenség egykedvű, bujálkodó szelleme. És elrothadt fejünkben a Szent Tudás Fügefájának vastaggyökere. Nincs huszonegyedik század és huszadik, tizenkilencedik se volt, csak kócos gyerekek, költők időztek itt, s „minden rcdőben gyilkosok”. O Föld, légy irgalmas hozzánk, mikor „a végtelen terek csöndje” elér és a kifordított temetők porát pörgeti a szél.
