Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Patak Márta: Apai áldás

a tied, huszonnégy és fél éven keresztül titkoltad ország-világ előtt, most meg pecsétet akarsz a kishatár-átlépődbe? Hát hogy jön ez most ide? Ha nem nyomtak bele pecsétet, akkor menj vissza, és üttess bele! A keserves úristenit neki! Előkerül a lánya, kihasználhatta volna az alkalmat, hogy valamit jóváte- gyen, valamit legalább megtudjon róla, utóvégre huszonnégy éve nem látta, de nem, ő a határátlépőjével meg a pecsétjével van elfoglalva! Hát ilyet még nem pipáltam! - A lányom sorsáért nem én vagyok a hibás. A nagyanyja lelkén szárad, aki elmarta tőlem a lányomat, az anyjával együtt. A határőröket meg én fizettem le. Az ittenieket cujkával, odaát pedig zöldhasút adtam nekik. Azt is feketén váltottam. Hát, most már mindent tudsz.

A rendőrparancsnok nem szólt, csak tűnődve ingatta a fejét, a fény felé fordítva vizsgálgatta az üveget, és töltött a két kupicába.

96