Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Torjay Valter: Gondolatok egy Szinyei-fotográfiáról

állt, hogy 1873-74 táján, nősülése után apja elhatározásából, annak gyenge egészsége miatt Jernyén maradt. így, ahelyett, hogy Böcklin után Itáliába utazott volna ifjú feleségével, ahogy tervezte, örökre otthon ragadt, s végül nyakába szakadt a gazdálkodás tengernyi gondja. Járhatott a szabadban eleget! A „Majális” rossz kritikái pedig teljesen összetörték a lelkét. Mindez közismert tény. Próbált ő ott, a művésznek szikes talajon többször is talpra állni. Ezek közül a legjelentősebb az 1881-82-es eset volt, mikor — két, diftériában meghalt leánykáját hátrahagyva, megmaradt családjával - Bécsbe költözött, ahol a művészetnek akart élni. Azonban a dolgok nem alakultak szerencsésen. Már új, nagy képe, a „Pacsirta” festésénél adódtak gondok a modellel, aki szintén

diftériába esett, de az 1883 elején Bécs- ben, majd Budapesten megtartott kiállítások sikertelensége (legalábbis ő így értékelte) teljesen letörte. Ekkor írta le, nem kis rosszindulattal, Kelety Gusztáv, a „Pacsirta” értékelésénél a „delirium colorans” kifejezést. Sajnos mesterünk nem mérlegelte, hogy az idős kolléga, a maga romantikus kolorizmusá- val eleve nem értheti meg őt: Kelety hatalma óriási volt, s ezzel nem mert, nem akart már bírókra kelni.3

„1887-ben elváltam nőmtől, aki remariaget csinált, magával vivén két leányomat az idegen családba. Fiam nálam maradt. Ez a családi katasztrófa végtelen sok keserűséget okozott. Anyagi gondok is súlyosan reám nehezedtek. Mondhatom nagy nehezen sikerült jó gyomromat s egészséges humoromat megmenteni.”4 Bár erről rendkívül szűkösen állnak információk rendelkezésre, körülbelül feltételezhető, hogy az életvidám, energikus, művészethez keveset értő és még mindig rendkívül szép Probstner Zsófia nem tűrte tovább egyre keserűbb férje világfájdalmát és dührohamait. Az ekkor meglehetősen ritkán, végső esetben alkalmazott válással tett pontot kapcsolatuk végére. Az amúgy is elkeseredett művész ezt nyilván árulásként, s megcsalásként értékelte. Valószínűnek tartom egyébként, hogy a szerelem Szinyei részéről mindig is nagyobb és mélyebb volt, mint a társaság közepe, ünnepelt szépség feleség oldaláról. Egy 1877-ben Tátrafüreden, a szabadban készült csoportképen is a férfiak gyűrűjében találjuk, míg Pál, rezignált mosoly- lyal a kép legszélén helyezkedik el.s Mindezek ellenére, házasságuk talán jól sikerül, ha a szerencsétlen körülmények közbe nem szólnak.

Visszatérve tanulmányom tárgyához, bizony a sok megpróbáltatás ráírta a korosodó mester arcára nyomait, ott van az úgy, mint kevés ismert más fotográfiáján. (4. kép) Mindezek mellett azonban megismerjük a tempósan élő, s az életet szerető férfiút is, hiszen maga említi:

78