Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Torjay Valter: Gondolatok egy Szinyei-fotográfiáról
talán épp’ köszöntőt mond tiszteletére. Gyanítottam, hogy a felvétel az aktus lényegét közli, hiszen az ábrázoltak nyilvánvalóan tudatában voltak a fotográfia elkészültének, jobbról a középső úr bele is mosolyog a kamerába. Mosolya tiszta, derűs, bölcsességgel teli, ma már ritkán mosolyognak így Magyarországon... Mi tagadás, az én szemem meg valahogy elhomályosult, ahogy néztem őket, olyan fotót, amely a „boldog békeidők”-et ennyire esszenciálisán sugározta volna, húsz év alatt alig láttam. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy megveszem, azonban a nézegetés közben furcsa érzésem támadt, mintha egy arc nagyon ismerős lenne...csak nem?? Szinyeiü! Gondolható, hogy teljesen transzba kerültem. Jól ismerem ugyanis a magyar festészet legendás alakjának arcvonásait, mind ifjabb, mint idősebb korából. Szerencsére a lelkiismeretes kereskedő a fotó hátoldalát is közölte, amelyen a következő felírást betűztem ki, némi fantáziával: ,Jernyén 1895 Aug. 11 levétetett Szinyei Félix által.” (1. kép) Utólag bebizonyosodott, hogy pontosan sikerült a szöveget leolvasnom. Ezek után már semmi kétségem nem volt azt illetően, hogy ez a kép a nagy művészt és látogatóit ábrázolja, s külön szenzáció, hogy nem valamiféle beállított, hanem meglehetősen spontán, valódi életképről van szó, ami meglehetősen ritka a korban, hát még ilyen szereplővel! Miután a felvétel megérkezett, azonnal nagyobb felbontású, szkennelt változatot készítettem, hogy alaposan tanulmányozva minél több információt szerezhessek. (2. kép) Mesterünk balról a harmadik, s felszabadultan mosolyog. Vendégei közül is mintha többen ismerősek lennének, főleg a jobbra a már említett, mosoly76
