Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Molnár Miklós: Kedves könyveim első tucatja
mit, Miguel? Én megyek a tizenhetedik századi Sevillába, a legkatolikusabb II. Fülöpnek, a hit pajzsának, az eretnekek pallosának az alcalái hercegnél elzálogosított királyi börtönébe, rablók, anyagyilkosok, zsebtolvajok, csalók, pénzhamisítók, selyemfiúk, adósságért bekasztlizottak közé, te meg jössz a huszadik századba, holt lelkek közé a kecskeméti megyei börtönbe, majd meglátjuk, mire mész a másfél centis ceruzacsonkkal, ha egyáltalán megkapod a zárkafőnöktől, meg az efféle szellemi táplálékkal: Az Yalsó szárának ?nikroszkopikus vizsgálata a harkovi traktorgyárban - A tajga acélfurulyái - A volgai búvárpoloska színérzékelése - Lenin az uborka savanyításáról - Grisa Puzirevszkij belép a Komszo?nolba - A lapostetű törzsfejlődésének Razumovszkij- féle dialektikus tipológiája, s miként teszed túl magad egyik rabtársad tízpercenként ismétlődő, mindannyiszor az AAACSKAPOCS szóba torkolló öblös böfögésén... Aki nem fél a termékenyítő idegen gondolatoktól, nem fél attól, hogy forradalmat robbantanak ki fejében az olvasmányai, nem fél attól, hogy változtasson az életén, olvassa el a Don Quijotét! NYIKOLAj VASZILjEVICS GOGOL: A REVIZOR Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk. így kezdődik a legmulatságosabb vígjáték, ami valaha is színre került. Hlesztakovot, a vidéki kisvárosban pénze fogytán rostokolni kényszerülő pétervári kishivatalnokot inkognitóban utazó revizornak nézik. Az egész város a kegyeit keresi, pénzzel és különféle ajándékokkal vesztegetik meg. Kezdeti zavara után belejön a mókába, kitűnő hangulatban, nagy beleérzéssel játssza a tőle elvárt szerepet - vagyis a biztonság érzetét adja a hozzá fordulóknak. Az utolsó jelenetben csendőr hozza hírül, hogy megérkezett a valódi revizor. Egyetlen pillanat alatt semmivé foszlik a megvásárolt biztonság, mindenki lemeztelenedve áll a magasabb ítélőszék előtt. Jó és rossz egybeolvad Gogol színpadán, a középszerűségben dagonyázó szereplők egyszerre nevetségesek és szánalomra méltók. Gogol halálos csapásokat mér rekeszizmainkra, de közben ébren tartja részvétünket is. Az emberi állapot, háncsbocskoros, nagy nyomorúságunk méltán keltett benne búbánatos keserűséget és sátáni kacajt. A Revizor a képtelen és nyomasztó közigazgatás, az általános korrupció szatírája, mélyebb szinten pedig szarkasztikus példázat az ember kiszolgáltatottságáról a rossznak, a „gonosznak”. De misztikus jelentése is van: a vígjátékbeli város az ember „lelki városát” jelenti, a korrupt hivatalnokok pedig „a lelkünk kincstárát meglopó szenvedélyeinket”, s a darab célja Gogol szerint: félelmet ébreszteni a nézőben a valódi revizortól, „szunnyadó lelkiismeretünktől”. Olvasmányként is hallatlanul szórakoztató. Zseniálisan alkalmas rá, hogy családi körben fölolvassuk. Már a marakodás is, hogy ki játssza a két földbirtokost, Bobcsinszkijt és Dobcsinszkijt, akik úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, végtelen gyönyörűséggel jár. 88
