Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 3.)
Azért mertem idézőjelbe tenni, amit mondott, mert pontosan emlékszem, hogy ezt mondta. Akkor már sokat módosult beszédje az otthonihoz képest. Eszes nő volt, életfaló és tanulni próbált az uraktól, meg a nagyvilágtól mindent, amiről úgy hitte: érdekesebb, meg értékesebb lesz általa. Ágnes néném utólagos előadásából tudom, hogy hisztérikus ellenállást tanúsítottam s csak akkor hunyászkodtam meg, amikor Ferenc bátyám is rám kiáltott. Szekéren vittek a vasútállomásra, onnan vonattal utaztunk Szolnokra, az ott lakó ember házába. Tetszhalottként, minden iránt közönyösen éltem át azokat a heteket, vagy csak napokat. Szinte semmire sem emlékszem, egyetlen jelenet kivételével. Szóváltásba keveredett anyám a férjével s az a mozzanat maradt meg bennem kitörülhetetlenül, hogy dulakodásba megy át a kiabálás, ráesik anyám a suszter asztalra, felragad egy dikicset és védekezőn-támadón tartja maga elé. Közöttük toporogtam s az iszonyattól és félelemtől félőrülten könyörögtem hol egyiknek, hol másiknak, csupán azt a gyűlölt új szót kiáltozva, amire napokkal korábban idomított anyám: ’’Apukám! Anyukám!” Vége szakadt valamiképpen a jelenetnek. Ölébe vonva vigasztalt anyám. Karcolásokat láttam az arcán, azokban rengeteg könnye folyt. A lélegzete alkohol illatú volt s ez taszított, de nem mertem elhúzódni. 22. Erőszakkal eltéptem magam ezektől a fájdalmas emlékektől. Kiléptem a kádból, mosakodni kezdtem, de hamar befejeztem. Eszembe villant, hogy dolgom van a Bibliával. Vállamra dobtam egy törülközőt, szárazra törültem a kezemet s izgatottan mentem a Bibliáért. Szégyenérzet is át futott rajtam, hiszen profán törekvés vonzott az imazsámolyhoz. Az emberiség első számú könyvében készültem keresni egy szót, ami állítólag nincsen benne. Futtattam a szemem a szövegen, csupán a szó után vadászva. A harmincadik oldalig még mindig semmi. A harmincegyedik oldalhoz érve azonban megtorpantam. Ez az alcím következett: Jézus igazi rokonai. Alatta pedig ez állt: Mikor pedig még szólott a sokasághoz, íme az ő anyja és testvérei künn megálltak és beszélni akartak vele. Ekkor valaki így szólt neki: Íme a te anyád és testvéreid odakünn állanak és szólni akarnak veled. 0 azonban így felelt annak, aki őt megszólította: Ki az én anyám és kik az én testvéreim? És kinyújtván kezét az ő tanítványaira, ezt mondta: Íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az fiútestvérem, nőtestvérem és anyám. Elfelejtettem az eredeti szándékot, ami a Biblia olvasására ösztökélt. Valami egészen más kezdett villámlani és dübörögni az idegeimben. Miről van itt szó?! Attól messze voltam, hogy vallásos emberként értelmezzem a leírtakat. Ráadásul az a gyanú fészkelte magát belém, hogy a hit sem elegendő a jelenet megértéséhez és befogadásához. Hívő számára hihető, ha csodákat tesz Jézus, 58
