Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 3.)
Tudjuk, mi a vég, de ami előtte történt, az minden mértéken felül diadalmas élet. Ha nem tudnánk, hogy Isten fia, azt hihetnénk, a szerencse fia. Bármihez nyúl - siker a siker hátán! Nocsak! A Máté által írottaknak a huszonötödik lapjához érkeztem, amikor a „siker” szó felvillant bennem s ha erőmből futja, akkorát bődültem volna, amitől a Vitosa-hegység megremeg. Helyette csupán elreccsent képzeletemben az a vékony olajág, amire füg- geszkedve értetlenül bámultam a dicsőséges, a hódító Jézusra, akit immáron huszonöt oldalon át magasztal a derék Máté anélkül, hogy a siker szót szövegébe applikálta volna. Előtűnt útimarsallom kópés képe, amint jól informált káderként biztosít róla, hogy a siker szó sehol nem szerepel a Bibliában. Hát persze, hogy ő varázsolta, illetve csempészte szobámba a magyar nyelvű Bibliát! Az ő messzire érő kezeinek a lenyomatát láthatom. Hajtott a kíváncsiság, hogy tovább olvassak a könyvben, de eszembe jutott a fürdővíz, amit korábban megeresztettem. Éppen időben zártam el, hogy ki ne löttyenjen a kád szélén. Levetkőztem és nyakig a gőzölgő elembe merültem. 21. Otthon is szerettem a gőzfürdőt. Az albérleti kínálatokkal szemben pompás tisztálkodási lehetőséget jelentett például a Rudas. Arra is szolgált, hogy az erős izzadás révén helyreállítsa folyadékháztartásomat, nagy italozások után. Most is kábulásig tudtam a forró vízben heverni, miközben hagytam, hogy kedvükre röpködjenek gondolataim. A fejemben kavargó rendetlenségből egyre többször villant elő nagyapá- méknál töltött gyerekkorom. Tisztán jelentek meg képek, hangulatok a tanyasi házról, amelynek a konyhájában színesen zajlott a nők és gyerekek élete. A földes konyha közepén úgynevezett ágas volt, vagyis egy oszlop, ami a kontárok által épített, gyönge tetőzetet segített tartani. Kedvenc játékunk volt Máriával, hogy fél kézzel ebbe az oszlopba kapaszkodva körbe forogtunk, közben danásztunk, amíg el nem szédültünk és földre estünk. Harsányan nevettünk, hacsak sírás nem lett a vége. A gyakori forgástól nyomot hagyott a kezünk a valamilyen lakkal befestett oszlopon s amikor már kinőttünk ebből a játékból, a kéznyomok, mint őskori maradványok, mutatták az oszlopon, hogy kezdetben milyen kicsik voltunk, aztán milyen magasra növekedtünk. Nagyapám és nagyanyám Ladányban léptek házasságra. Utána módos parasztoknál cselédkedtek tíz évig a karcagi földön, amíg annyit összekupor- gattak, hogy bérletbe vehettek egy tizennyolc hold árendás (akkordiális) földet a ladányi határ legkülső szélén. Nagyon rossz minőségűek voltak azok a katolikus egyháztól bérelt, darabokban elszórt, olcsó földek. Személyes emlékem, hogy földbe vágtam a kapát és az pengve pattant vissza a porzó szikről. De attól kezdve, hogy meglett ez a bérlemény, mégse idegen parancsra kellett hajnalban kelni és bármit cselekedni, hanem családi döntés nyomán. Nagy szó volt! Nagyapámék hét élő gyereke közül az első kettő fiú volt. A legidősebb fitestvér, Józsi bátyám előző évben megnősült és Püspökladányba költözött. 55
