Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatás(ok)
CZAKÓ GÁBOR Beavatás(ok) CÍMERÁLLATOK Kisfiú koromban, amikor négy évvel idősebb bátyám már nagy, iskolásfiú volt, csodálkozva és irigykedve bámultam őt és barátait. Valahogy megszerezték Sebők Zsigmond Mackó úr kalandjai című könyve foszlott, háború előtti példányát, és azt olvasva a szerepeket kiosztották egymás közt, és játszották, hogy ki Zebulon, Mackó úr, máramarosi födbirtokos unokaöccse, ki Dorka, a mackólányka, vagy éppen Róka Miska, a ravaszdi, aki állandóan borsot tört a medve népség orra alá. A fölnőttek, sőt a népek is szoktak állatost játszani, erre emlékeznek a címerek: oroszlánokkal, vaddisznókkal, egyszarvúakkal, teknőcökkel, sasokkal, griffekkel sőt, kakassal, és ezek különféle csoportjaival. Kezükben, illetve mancsukban kard, kereszt, fejükön korona, körülöttük mély értelmű színek és jelképek: kerék, hegy, folyó, babérág. Egyszóval a világ. * A népek és a címerállatok kapcsolata módfölött érdekes. Gondoljunk a magukat férfiasnak tartó franciák hetyke gall kakasára, a világhódító britek oroszlánjára, vagy a két fejével Keletre és Nyugatra tekintő osztrák sasra, amely jellemző módon, a hasán viselte társországainak és tartományainak címerét, mintegy hirdetve, hogy bekebelezte őket. Ezzel szemben a mi úgynevezett nagycímerünkön Horvátország, Fiume, Erdély és a többiek jelvénye nem a magyar címerben, hanem körülötte helyezkedett el. Az állatok közül egyedül az oroszlán szerepelt magyar heraldikában, Imre királyunk 1202-es Árpád-sávos pecsétjén. Nem is egy, hanem kilenc. Aztán csöndben elosontak valahova az ezüst sávokból. A félig égi, félig földi hősök, az úgynevezett félistenek a Bibliától kezdve minden régi nép emlékezetében szerepelnek. Ilyen hős a magyar mondakincsben például Fehérlófia. A népek és királyaik címerállat-választásában nyilván szerepet játszottak hitviláguk legendás lényei, ,/lz antik korban a sast az istenek küldöttjének tekintették. A görög mitológiában a sast Zeusz, a rómaiaknál Jupiter, a germánoknál pedig Odin fó'isten megtestesítőjeként tisztelték. Az isteni örökkévalóság mellett a sas bátorságot és eró't is kifejez, ezért a sas gyakran jelent ?neg katonai lobogókoii.” Sas ült a római légiók zászlórúdján is. Számos nép tisztelt sast ősei között. A görögök szerint a szkíták Herak- lésztől származnak, az ő apja pedig a sas-Zeusz volt. Nem tudjuk, hogy ez összefügg-e a régi magyarok turulmadár-tiszteletével. 38
