Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Bokányi Péter: Az "elfelejtett magyar szobrász"
3 BOKÁNYI PÉTER Az „elfelejtett magyar szobrász" SALAMON NÁNDOR: RUMI R A ) K I ISTVÁN Nincs könnyű helyzetben a szerző, ha egy könyv megjelenését olyan, több évtizedes várakozás előzi meg, mint a Rumi Rajki István életéről és művéről készült monográfiáét. Már a Rumi Rajki-életművet szisztematikusan feldolgozó szakmunka hiányát említi az 1943-ban Rumi Rajki művészetét elemző Tóth János is egy későbbi írásában, a Szombathely város és Vas megye művészetkedvelő közönségéből a szerveződött Rumi Rajki Kör pedig szinte megalakulásakor célul tűzte ki egy monográfia világra jöttének segítését. A várakozás tehát fél évszázados, de - éppen a Rumi Rajki Műpártoló Körnek hála - nem csupán a hiány kitöltéseként, sokkal inkább a szisztematikus munka fontos állomásaként, a Rumi Rajki-kutatást meghatározó szakmunkaként határozhatjuk meg Salamon Nándor Rumi Rajki István című kötetét, amely így minden tekintetben beteljesíti a várakozást. A Rumi Rajki Kör nevében olvasható „műpártoló” szó 19. századias csengésével a polgári létezés egyik legnemesebb megnyilvánulását idézi: azt, amikor a művészetkedvelő városi polgár a maga eszközeivel támogatja a művészetet, ezen keresztül lakóhelye és nemzete kulturális gyarapodását. A Kör 1991-ben kezdte meg munkáját művészek (Kiss Sándor, Lesenyei Márta, Tornay E. András, Tóth Emőke, Marosfalvi Antal) és szombathelyi, Vas megyei értelmiségiek (Rajki Gyula, Rajki Gyuláné, Horváth Péter, Heckenast János, Balogh Péter, dr. Rába László) szerveződéseként. A szervezet célja Rumi Rajki István hagyatékának kutatása és ápolása volt. E fő cél mellett elfelejtett vagy mellőzött vasi művészek emlékének felelevenítését is célul tűzték maguk elé, rendszeresen szerveztek és szerveznek kiállításokat a Kör művésztagjainak munkáiból. Az elsődleges cél tehát Rumi Rajki István életművének és emlékének az ápolása: a Kör tevékenységének hála 1993 óta hazai földben, a rumi temetőben nyugszik a szobrász, de a Kör szervezte meg a legismertebb Rumi Rajki-alkotások felújítását, Rumi Rajki-kiállításokat rendezett megyeszerte - többek közt azon alkotásokból, amelyek a Kör tagjainak kutatómunkája révén kerültek elő, nem egyszer méltatlan körülmények közül. Salamon Nándor monográfiája e munka részét, egyben határkövét jelenti: a Kör biztatására is készült mű mintegy lezárja a Rumi Rajki István életét és művét megismertetendő tevékenység egy szakaszát. Hiszen a monográfia megkerülhetetlen hivatkozási pontja immár a Rumi Rajki-életművel a későbbiekben foglalkozó szakmunkáknak; lezár tehát és egyben új utakat nyit: önnön létével követeli a munka folytatását a Körtől és a szaktudománytól azáltal, ahogy a monográfiában napvilágot látott kutatási eredmények, elemzések az életművet az azt megillető helyre segítik a magyar szobrászat történetében. Salamon Nándor kötetének gondolatmenete és kompozíciója a klasszikus monográfiahagyományt idézi: Rumi Rajki István életútjának kronológiájába 35
